Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Cseh Károly műfordítása
európai emberek problémáiról szólnak, de vélhetően kielégítenek egy ősi vágyat. Az óriásmítosznak, mint archetípusnak a kívánását, csakhogy ez valamikor Odüsszeusz kalandjaiban, a Kalevalában nyilvánult meg, addig ma - kvalitásaiban összehasonlíthatatlan - a Rosalinda line-ban. (Amit - félő - még harciasán meg is védenek rajongói.) Ezek persze csak kitérők, s maguk is megjegyzések egy olyan rövid gondolatmenethez, amelyet mintegy remélt vitaindítóként - ez a kis írás is kíván szolgálni. Nemrég olvastam az úgynevezett „margaréta-tudatról”. Szerzője (szerzői?) ebben azt fejtegetik, hogy a margaréta (vagy bármely más növény, itt a megnevezés tetszőleges) közvetlen kapcsolatban van a Földdel, a Nappal, az esővel, s csak teszi a dolgát. A margaréta például nem akar rózsa lenni. Nincs tudatában annak, hogy esküvői csokorban végzi-e, vagy kasza alá kerül, vagy megeszi egy nyúl. Nos, hát erről van szó. Életkörülményeink sok hamis programot erőltetnek ránk (vagy nem is nagyon erőltetnek, de spekulatív módon, manipuláltan kihasználják gyengéinket), de ezek mögött ott van egy személyre szabott, ha úgy tetszik - kozmikus út - valamennyiünknek. Ezt nevezte szerző margaréta-tudatnak, de nevezhetjük istenhitnek, természetvallásnak vagy „üdvösségkereső programnak” is. Életünk teljesülhetetlen és teljesíthetetlen ígéretek és manipulációk sorozata. Miközben porszemnyi létünk irányítása javarészt sajátmagunkon múlik, ha nem is tökéletesen, hiszen ott van még mindenkinek árnyként a körülmények hatalma. Az anyagelvü tudatosságon túllépve - de nem kihagyva azt - megteremthetjük saját táncrendünket, ahol ha nem is a rézmetsző precizitásával, de az átlagember természetes paraszti eszével foimérhetők hasznunk és haszontalanságunk, bemérhetőek és bevehetőek állásaink, létünk értelmének koordinátái. Még egy fontos dolog: eddig még minden nagy civilizáció elbukott vagy megszűnt, miért éppen a mai tartana örökké? De pillanatnyilag, s vélhetően még jó darabig ebben élünk. Próbáljuk tehát lakhatóvá tenni, teret engedve másoknak is. Táncrendünk: az életünk egészének szerveződése és célja, jelenünk - és nem szűklátókörű - jövőnk. Christine Chusta Clz élet delén Cickafarkon és aranyló kamillán átgázolva, még mindig ott egy eltévedt, aszott tücsök kétségbeesett cirpelése a fülben, és különös már a szájban csöndes íze az olivának s a máknak. Cseh Károly fordítása Új Hevesi Napló 13
