Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: A fehér csésze

í" CáÁitXS'Anyám tegnap valamit elfelejtett s ma reggel egy fehér csészét elejtett. Valami bágyadtság fogta le a kezét, - a csésze már hullt és tört szerteszét.

S mintha pontos példa volna, épp kilenc darabra tört a szép cserép mintha azt akarná mutatni vele: kilenc gyerekre tört az élete.

Olyan bús ez és olyan furcsa, lám kilenc darab és mind egy porcellán és mégsem egy és mégsem ugyanaz, az Isten tudja, hogyan, mért van az.

Ó, persze, persze, hiszen nagy öröm ha valamennyi néha összejön; megforr a csésze széttört oldala s benne a múltak tűnő itala.

De szerte válik valahány darab, szegény anyókám egyedül marad. Elnéz, tűnődik mélyen, szótlanul s a tört cserépre csendes könnye hull.

Új Hevesi Napló

11