Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Jámbor Ildikó: A felmagasztosult hazaszeretet
Második fiát, Richárdot (Tűzkő Sándor) a császári hadsereg védőszárnyai alatt tudja, Jenőnek pedig (Nagy András) hivatali karriert szán Bécsben. A haldokló, özvegyen maradó asszonyát a kegyetlenül törtető helyettes főispánhoz, Rideghváry Bencéhez parancsolja nőül, fiait pedig „kőszíve szerint” a kijelölt úton szeretné végigmenni látni. A romantikus hazaszeretettől vezérelt feleség (Jónás Gabriella játssza kitünően, megfelelő keménységgel és büszke tartással) a végrendelet szöges ellentétét viszi véghez, példázva ezzel a kor eszményét: a nagy és lelkesítő célokért még emberáldozat árán is érdemes küzdeni egy jobb jövő reményében. A jobb jövő a független Magyarország, a nemzetállam. S mindjárt itt a párhuzam lehetősége! Ha aktualizálást nem is várunk el az előadástól, a felmutatott magatartásminták irányadók lehetnek magunkra nézve, miként tanulunk a cselekmény szerint negatív figurák gyengeségeiből és erényeiből is. Az egri előadás legjobb jelenete a leánykérés, amikor a hatalomban magát biztosan tudó megyei főispán Rideghváry Bence (Blaskó Balázs eltalált karakterformálásában) és kompániája jön megkérni a nemes özvegyasszony kezét. Ám a kinyíló számyasajtó mögül, a koszorúslányok karéjában a vér szerinti örökös Ödön (Bregyán Péter hiteles alakításában), és odáig rossz szemmel nézett menyasszonya Aranka (a szép Ráduly Katalin) tűnik fel. Csupán néhány gesztus és mondat jut a hazafias ellenzéknek, melynek vezére Tormándy (Réti Árpád ráillő szerepben), másik tagja Gálfalvi (Kelemen Csaba). A két politikai kompánia szembenállása ugye nagyon is ismerős? A darab (regény) további démoni hősei Plankenhorst Antoinette (Saárossy Kinga) és Alfonsine (Lehoczky Andrea) szépségükkel (valóban remek jelmezekben) és romlottságukkal tűnnek ki. Elvetemültségük a nevelt rokonlány Liedenvall Edit (KascsÁk Dóra) ártatlansága mellett csak még szembetűnőbb. Egészen kiváló a fej fájós Haynaut megformáló Venczel Valentin szerep formálása, s hasonlóan jókat lehet mondani a Palvitz Ottót alakító Lamanda Lászlóról. Az ingadozó Szalmás Mihály (Horváth Ferenc), a politikai széljárást meglovagoló idegenajkúból magyarrá „nemesedett” Tallérossy Zebulon, (Sata Árpád) a magyar paraszti magatartásmintákat felmutató Pál úr a cselekményt színesítő figurák. Valamennyi, itt nem említett epizódalakítás megállja a helyét, a két felvonásosra sűrített előadás nagyon rendben van. Itt, Egerben, 2000-ben a hazaszeretet ilyetén felmagasztosulásának is helye van. Jó lenne, ha ezt el lehetne mondani egész Magyarországról! Addig is örüljünk. Örüljünk a színházunknak, és épüljön a lelkünk a Jókai Mór klasszikus müve által. Egyébként ránk fér! Előtérben Jónás Gabriella, Balogh András, Ráduly Katalin, Bregyán Péter Fotó: Majoros Tamás 82 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
