Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Képek, szobrok, országos körjárata
ágyazódva villantja föl emberi testben a természet kifogyhatatlan alakzatait. „Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele” - így emlékezünk sokan az ismert müdalra. Vajon e mozdulatunkra induló-erősödő rezgés e müdal örököse? Semmiképpen. Benedek József, itt a plasztika ellenpontját találja meg, mindez azonban, a tömeg- és súlyhiány, e teremtett légiesség nem antiszobrászat, hanem a műfaj bővítménye, új plasztikai törvény, művészi térhódítás. „Valami újat lelni, kitalálni” - igényelte, sürgette Ady. Benedek József valami vonzóan új szobrászi lehetőséget álmodott meg soha eddig nem látott formákban, ez a rezgő, lebegő lét szobrászi kinyilatkoztatása, a gondolkodás egyik tartományának fölismerése és fölismertetése. Lépkedve e remegésbe lendült szobrászi hálózatok között, mely rézhuzalokból testesül, bölcseleti régióvá fokozva e szobrászi teret, azt kérdezzük: így válik lélekké az anyag?” A mücsoport nem válaszol, de biztat mindannyiunkat olyan irányba, ahol új törvényeknek fedezhetjük fel egykor azt a varázst, amit ma még csak titoknak nevezhetünk. Azt ragadhatjuk meg e rézzel megálmodott arany függönyben, hogy hogyan születik a mozdulatlanság mozgássá, ez az örök metamorfózis, mely életté leheli a dermedtséget. E szelíd erő érzékelteti, hogyan bővül a tér végtelenné, hogyan tisztul az idő időtlenné. „Magyar vagyok, legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén”- vallotta Petőfi, de ez a költői megállapítás nemcsak a természet képződményeit illetően igaz, hanem a gondolat nézőpontjából, hiszen szinte minden hazai tájegységet megszentelt a festészettel is jelölhető költészet. Sopront Horváth József tárta föl számunkra, minden szentendrei öblöt, térfészket Ilosvai Varga István, Vác bensőségének kopogtatója, kottázója LIPOVNICZKY László. 1910-ben született Kiskőrösön, Szőnyi István korrigálta müveit, Benkhard Ágoston növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Vácott élt, tanított, festett, a város minden szögletét ismerte és föltárta egyben festményeivel. Kiváló akvarelleket komponált barokk kapuról, a Duna- partról, az épülő új ipartelepekről. A táj tereptárgyaként fedezte fel a padot, mely Szőnyinek és Bernáthnak is motívuma volt, a tél nyugalmában izgalmat keltett számára az ágak labirintusa. Bemutatkozott többször is Vácott, Szentendrén, a Magyar Nemzeti Galériában is. 1971-ben hunyt el, emlékkiállításán sokan tisztelték meg művészetét a megnyitón. Joggal, hiszen értékei növekedtek, akvarelljei nagyon frisseknek tűnnek, mintha tegnap száradtak volna föl a színek a papírlapokon. Ami Lipovniczkynek Vác, az lett Kőbányának MEISZTER KALMAN. A Pataky Művelődési Központban nyíló kiállításán arra emlékeztek, hogy a kulturális intézmény most huszonöt éves, Meiszter Kálmán 75 esztendős. A jubileum jelentősége abban is érzékelhető, hogy a hírnevessé vált Pataky, ahol régen is, ma is sok Meiszter Kálmán: Önarckép Új Hevesi Napló 79
