Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: A magyar államiság ezer esztendeje
munkanélküli, nagy a szakadék az újgazdagok és a tömegesen szegényedők között. Ez az állapot is tarthatatlan, s a politika azért létezik, hogy ezen változtasson, ez, csak ez a létjogosultsága parlamentünknek, hogy a népjóléten és szabadságunkon fáradozzon. Nyelvi környezetvédelmünk katasztrofális. Ma már a nyelvtisztítás őrzése hazafias cselekedet, melyet nem gyakorlunk - annyi Lurdy ház, Discovery Security, Westend City Center, Café Vian szennyezi beszédünket, írásmintáinkat. Szerencsére vannak tartalékaink. Veszprémben a néphagyomány együttérzéssel őrzi Koppány fölnégyeltetésének helyét, az „István, a király” rock-opera is tisztelettel adózik nemcsak a királynak, hanem a pogány magyaroknak is, sőt Ady Endre költészetét nyitó versében az „új idők” áramlását „énekes VazuP’-ként üdvözli. Történelmi változásaink soha nem egysíkúak, az egyetemes tájékozódás alapján szerkesztik a megoldást. Mindez az 1350-es magyar Madonna-szoborban is visszaköszön ázsiai tartalékunk, hiszen messze megelőzve Leonardót, a szobor mosolyog. Amikor útrakeltünk Ázsiából, ez sokezeréves vándorlás. Kaland, erősödés, gyarapodás szabirokkal, onogurokkal, törkökkel, vogulokkal, sumér örökséggel. A magyarság gyűjtőnép volt, ma is az. Az elmúlt ezredévben besenyőkkel, kunokkal, jászokkal, később törökökkel, de németekkel, osztrákokkal, olaszokkal, zsidókkal, sok-sok néptöredékkel gyarapodtunk. Történt beolvadás? Föltétlenül, elsősorban azért, mert nem erőltette a magyarság, így lassan mindenki magyar lett. E szerves folyamatot idézte József Attila: „török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok!” Ki a magyar? Mindenki, aki jó lélekkel, növelt értelemmel, szívében európai, ázsiai vérrel ezt a hazát építi. Mély értelme van annak, amit Géza fejedelem hangoztatott: „Elég nagy úr vagyok, hogy két Istennek szolgáljak.” Vörösmarty ezt a mondást korszerűsítette: „Legszentebb vallás a haza s emberiség.” Sok irányban figyelő, egyetemes horderejű tetteket teremtő sokaságra van szükségünk, s aki így cselekszik, az hazafi igazán. Ez is a távlatunk, melyet a hinduk szentirata ajánl, az, hogy személy és nemzet legyen „fölsőfokú lélek”- hiánytalan és teljes ember. Szent István a nemzet, az állam erejét a „soknyelvű nép” összességében jelölte meg. E sürített igazságban bennefoglaltatik a befogadó tisztesség, az arányosság elve is, mert az özönlés káros lehet. Ennek ellenére mi jó lélekkel nyitottuk ki a kaput az üldözött galíciai zsidóknak, de előtte szerbeknek, görögöknek, 1939-ben, mikor az egész világ megfeledkezett róluk - a lengyeleknek. Ezzel párhuzamosan kötelező arra is figyelnünk, hogy az új ezredévben elsősorban a nehezebb sorsban lévő szórványmagyarságra, az erdélyi, szlovákiai, vajdasági magyar tömbre figyeljünk, s ha marad energiánk, akkor az albánokra, afgánokra. Akkor és annyit, ami még marad segítésünk tartaléklehetőségeiből. Törvényünk legyen a mérték, emberségünknek ez a hasznos és használható hányadosa. Népünk, nemzetünk az elmúlt ezer esztendőben állandó tréningben volt. Mongol, tatár, török, német, orosz űzte, tépte, de Muhi és annyi Mohács se tudta megtömi. Erősítette helyette. Anglia földjére nem lépett ezen millennium alatt egyetlen idegen katona sem, Svájc Teli Vilmossal 1315-ben vívta meg győztesen utolsó harcát, előtte, utána béke. E sok megpróbáltatás- szatmári béke, Világos acélosították mégis a magyarságot, petyhüdtségnek nyoma sincs nálunk, olyannyira kondicionáltak lettünk, hogy sportban, kultúrában nagyhatalom vagyunk. E hosszú árny fényességbe borult - a végvári harcosok bátorságának, Eger védőinek leleménye, a kurucok derűje foltámasztó energia. Árpád széljárta, de termő vidéken hazát szerzett, Szent István egy ezredévre biztosan alapozott, IV. Béla helytállt, és Zrínyi, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István ugyanolyan fontos 30 X. évfolyam l.szám - 2000 január Sárospatak Rákóczi-vár
