Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Lisztóczky László: Az Erdélyi Szépmíves Céh íróküldöttsége Egerben
Liszbóczky László Legnagyobb kincseim között őrzök egy képeslapot, mely budapesti városrészletet ábrázol, s amelyet Dsida Jenő írt és címezett meg a postabélyegző tanúsága szerint 1934 februárjában a magyar főváros egyik előkelő szállodájában. „Nagyságos Kovács Lászlóné úrasszonynak”, azaz Kádár Ilonának, az Erdélyi Szépmíves Céh - voltaképpen Kós Károly - titkárnőjének és „mindenesének” küldték Kolozsvárra, a kiadó Mihail Viteazul utca 40. szám alatti központjába. Annak a Kovács Lászlónak a feleségéről van szó, aki mint író, irodalomtörténész és szerkesztő vált ismertté a kor irodalmi életében, 1926 és 1932 között az Erdélyi Szépmíves Céh lektoraként, 1932-től megszűnéséig, 1944-ig az Erdélyi Helikon felelős szerkesztőjeként tevékenykedett. Máris a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom sűrűjében járunk. A magabiztosabb tájékozódáshoz, a továbbiak teljesebb megértéséhez talán szükséges néhány eligazító szó. Az említett intézmények a korszak és a tájegység irodalmának egyik legjelentősebb mozgalmát érintik. Három egymásba fonódó esemény jelzi ennek a mozgalomnak a kibontakozását. 1934-ben jött létre - Kós Károly kezdeményezésére és igazgatásával - az Erdélyi Szépmíves Céh, az első életképes könyvkiadóvállalat az „erdőntúli részen” Trianon után. 1926 nyarán báró Kemény János marosvécsi kastélyába hívta tanácskozás céljából az erdélyi magyar írókat, akik Erdélyi Helikon néven egyesültek, s védnökséget vállaltak az Erdélyi Szépmíves Céh fölött, két év múlva pedig megindították az írói szervezet nevére keresztelt folyóiratot. A meglehetősen heterogén írói csoportosulás tagjai a transzilvánizmus eszméjében találták meg közös nevezőjüket: az autonóm erdélyi hagyományok és értékek képviseletét és továbbfejlesztését tekintették hivatásuknak. Az idézett irodalmi mozgalom aktív résztvevője volt - Dsidával együtt - a Kovács-házaspár is. Ezt dokumentálja a bevezetésben említett képeslap is. Címzettjét - az Ilus nevet megfordítva — Sulinak becézték, akik közel álltak hozzá, s ezzel „iskolásán” precíz, megbízható, példamutató munkáját minősítették, amelyet rá emlékező vallomásában Kós Károly is igen nagyra értékelt: II. 21. Kedves Sulika! Elünk a New-Yorkban és emlegetjük. Lacit csókolom: Dsida Jenő A költőn kívül aláírta a képeslapot Kemény János, Kós Károly és Nyíró József. Ott a neve György Dénesnek, az elcsapott középiskolai tanárból lett szerkesztőnek és előadóművésznek is, aki szavalataival, erdélyi költők verseiből összeállított műsoraival igen sokat tett - Tessitori Nóra mellett ezen a téren a legtöbbet - az erdélyi magyar irodalom népszerűsítéséért a tárgyalt időszakban, a Benedek Elek vezette híres székely irodalmi turnékon is föllépett. Szerepel rajta továbbá Janovics András neve, akiről azt a keveset, amit tudunk, Marosi Ildikó tárta föl a Séta egy csodálatos szigeten című Dsida- kötet jegyzeteiben. S föltűnik még egy név a képeslap aláírói közt, „BPistá”-é, aki minden bizonnyal azonos dr. Bertalan Istvánnal, a budapesti Iparkamara akkori főtitkárával, az Erdélyi Szépmives Céh és az Erdélyi Helikon lelkes magyarországi barátjával és támogatójával, aki a könyvnapokon és az irodalmi turnékon is az erdélyi írók segítségére volt, s aki személyesen ismerte a Kovács-házaspárt (és Dsidát is). Áldozatos 54 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
