Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szecskó Károly: Kálnoky László családjának genealógiája
A család a XVII. század végén két ágra szakadt. XII. János megalapította az orosi, testvére IV. Ferenc pedig a napkori ágat. Az orosi ágról, mely Heves megyét nem érinti, csak azt említem meg, hogy az alapító egyik fia XIII. János 1778-ban grófi rangot kapott, de utód nélkül maradt. Másik fiának, I. Józsefnek szépunokája pedig Kállay Benjámin 1867 után közös pénzügyminiszter és Bosznia-Hercegovina kormányzója volt.23 A napkori ág megalapítójának, Ferencnek egyik unokája László 1773-ban Heves vármegye második alispánja volt II. György egri kanonoki stallumot kapott. III. Sándor pedig Szabolcsi szolgabíró lett. Ez utóbbinak volt utóda Kállay Zoltán, aki Heves vármegye országgyűlési képviselője, 1914-ben pedig főispánja volt. Szintén Sándor fia volt Kállay Árpád egri törvényszéki bíró, aki 1855-ben született és Répássy Hajnalkát vette feleségül. Házasságukból öt gyermek (Miklós, Tamás, István, Malvin, Alice) született/4 Mint már korábban említettem Kállay Malvint, Kálnoky László édesapja, Káinoky István vette feleségül. Házasságukból először egy leánygyermek született, de ő még Kálnoky László születése előtt meghalt. Közismert, hogy a költő 1912-ben látta meg a napvilágot. Csakhamar jelenleg ismeretlen ok miatt elidegenedett édesapjától, és inkább édesanyjához és annak egy különc húgához ragaszkodott. Egyébként apjáról egy felnőttkori nyilatkozatban freudikus célzatossággal az alábbiakat mondta: „Az energikus és tetterős férfiak... mindig ellenzést váltottak ki belőlem, mely arra indított, hogy őket ingereljem.” Ady-verseket olvasott föl neki, ezzel akarva-akaratlanul felkeltette benne a költészet zeneihangulati elemei iránti érdeklődést. Kálnoky László gyermekkori „költeményei” Ady halálhangulatának ismétlésekkel folhangosított utórezgései voltak. Máskor az említett nagynéni egy porcelán csontvázat himbált előtte, talán a költő később ennek tulajdonított „morbid képzeletet” táplálva/5 A következőkben a költő édesanyjának testvéréről, a korábban már említett, Kállay Miklós neves íróról szólok. Ő 1885. október 7-én született Egerben. Az elemi iskola első négy osztályának elvégzése után szülei beíratták a ciszterciek helyi főgimnáziumába. Tanulmányait az 1895-96-os tanévben kezdte el és 1903-ban fejezte be. Ekkor tett érettségi vizsgát. A gimnázium 8 éve alatt mindvégig kiváló tanulmányi eredményeket ért el.26 Sajátos, hogy a gimnázium önképzőkörében tehetségével csak hetedik osztályos korában tűnt fel, s az 1901-1902-es tanévben az önképzőkör mint nyolcadik osztályos tanulót alelnökévé választotta. Ebben a tanévben a babérokat sorra aratta. 10 koronával járó pályadíjat nyert Mátyás király és a renaissance című dolgozatával. Ezen kívül egy darab 10 koronás aranyat is nyert, /) kelta népek epikája című szabadon választott pályatételével. Sőt az önképzőkör szavalókörének zsűrije második díjra, illetve könyvjutalomra érdemesítette. A tanév végén Eger város képviselőtestületétől „a magyar nemzeti történelemben ranúsitott dicséretes buzgalmát” egy darab 10 koronás arannyal jutalmazta.28 Meg kell jegyeznünk, hogy Kállay Miklós gimnáziumi évei alatt mindvégig élénk érdeklődést tanúsított a történelem, különös tekintettel a nemzeti história iránt. Ezirányú érdeklődését méltányolva már harmadikos gimnazista korában egy körmöci aranyat nyert.29 Élénk történelmi érdeklődése volt az alapja későbbi rendkívül olvasmányos és vonzó történelmi tárgyú regényei megírásának. Az érettségi letétele után szülőhelyén maradt, ahol 1914. február 5-től 1917. október 30-ig szerkesztette a szabadelvű irányzatú Egri Újságot. E lapnak egyébként már az érettségi követően munkatársa volt.30 Első verseskötete, amelynek a Versek címet adta, 1904-ben jelent meg szülőhelyén. Ugyancsak Egerben látott napvilágot 1907-ben Dobó kora című verskötete, amelynek Képek Egervár 1552. évi ostromáról alcímet adta. Második kötetét Gárdonyi Gézának ,, az Egri Csillagok költőjének ajánlja a szerző ”. A könyv tiszta jövedelmét az író 52 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
