Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Emlékek kincsesháza
gondosan vigyázott öltözékére, hogy mennyire fájt mindannyiuknak, a mama megverte Attilát, mert boltból jövet majd az egész káposztát megette útközben. Kellemes derű és valami egészen különös emberi finomság jellemezte Etelkát társalgásaink közepette. Egyszer meglepetésül Andrássy úti otthonában, kislánya társaságában elmondtam a „Betlehemi királyok”-at, melyet a költő a gyermek születésére írt, ő, Etelka volt a versben Mária. „Ne szavaljon!”, szólt rám nem bántó határozottsággal, mire a vers modellje - szép munkamegosztás, a felnőtt asszony - megvédett. Etelka akkor is szót ejtett, némi szobrokat mintáz, olykor verseket is ír, de ez magánügy. Makai Ödönt, akitől három gyermeke született, miután az ügyvéd elvált Jolántól, s őt feleségül vette, csöndesen védte is, hogy dehogy akarta ő Attilát megbántani, de igaz barátként, minden ártó szándék nélkül illemre akarta tanítani. Attila természetes intelligenciája révén - ezt a segédletet keményen elhárította. Etelka emlékezett arról is, hogy fűrödtek a lágymányosi Dunában, az volt az ingyenstrand, s hogy milyen jókat játszottak a tűzhely körül, amikor a „Mama” nem volt otthon. Ahogy József Attila verseiben - Etelka is -, nekem élőszóban mindig a Mamáról beszélt, soha nem mondta: Anyánk. így emlékezett a ráckevei gimnazistáknak, a budapesti főiskolásoknak, ahova hívtam őt: a Mama. Hallatlan áhítattal ejtette ki a hangokat, érzékeltetve, hogy ő, Pőcze Borbála mindannyiunknak a Mama volt, nemcsak Attilának, Jolánnak, Etelkának is. Kiderült az is, hogy Attilát mindhárman dédelgették, amikor a Mama meghalt, a két lány lett a pótmamája, s ezt a küldetést Jolán és Etelka is oly komolyan vette, hogy ezt az élő, meleg szeretetet gyakorolták az utolsó szárszói napokban is, de Attila akkor már menthetetlen volt. Közben az történt, hogy Szigetszentmiklós polgárai büszkék is lettek a József Attila névre, így évek után igaz, de fölavatták a költő nevét fölvett lakótelep iskolája előtt Lisztes István József Attiláról mintázott ülő bronzszobrát. Az ünnepségen Jancsó Adrienne mondott József Attila-verseket, ott volt József Etelka is, aki tapintatosan csak nekem fejezte ki elégedetlenségét: „Attila vidám legény volt betegsége előtt, nem ilyen magába forduló csak”, dohogott csöndesen, csak úgy magában, én is nagyokat hallgattam, mert akkor is, most szintén jelentős ábrázolásnak tartom Lisztes müvét. Fantasztikus! Szegény Mama, Attila, Jolán nincs már, de József Etelka 97 éves, él, igaz, már tolókocsi az osztályrésze, hiszen megviselte, hogy fia, Makai Péter, aki az Operaház díszlettervezője volt, elhunyt. Jelenleg fiával, Makai Ödön mérnökkel él együtt közös pesti lakásukban, kislánya, aki a „Betlehemi királyok” Jézuskája a költő versében, Zsuzsi is nyugdijasként él, látogatja a „Mamát”, aki immár nem Pőcze Borbála, hanem dr. Makai Ödönné, József Etelka. Ő lélekkel állt mindig rendelkezésemre, és visszafogott méltósággal beszélt nemcsak a szigetszentmiklósi általános iskolásoknak, nemcsak a ráckevei gimnazistáknak, hanem a budapesti főiskolásoknak is - utóbbiaknak 1984-ben. Szép Etelka-napot kívántam ekkor a költő nővérének. Ő Budapestről, december 22-én keltezett levelében így válaszolt: „ Kedves Miklós Barátom! Köszönöm a megemlékező kedves sorait. Az utóbbi hetekben sokszor eszembe jutott, s most, visszhangként felelt jó kívánságaival. Örülök, hogy soraiból nagy életerő és tettrekészség sugárzik. Ezért is, barátságáért is, minden szépet, jót hozó, örömöt adó új évet kívánva! Barátsággal üdvözli József Etelka. ” A friss, választékos, őszintén egyszerű, mégis mélyreható fogalmazásból nemcsak Etelka szerénynek maradt nagysága villan elő, hanem József Attila árnyalatokban oly gazdag szellemiségének stílusa is. Új Hevesi Napló 41
