Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tölgyesy I. M. Ludovika: A Szent Tréz Intézet krónikája
papja közel van. Voltak, akik jól ki is használták. Úton-útfélen gyóntatott. Grácia nővér volt a legszorgalmasabb gyónója. Nem kerestek gyóntatószéket vagy más alkalmatosságot, megfelelt nekik a pincelejárat utolsó lépcsőfoka is. Kedves Szalézia nővérünket a trombózis ágyhoz kényszerítette, neki még nehezebb volt a helyzete, mert mi legalább jövés-menés közben levezethettük rettegésünket, ő szegény ágyhoz kötötten, sokszor magára hagyva vészelte át az egész ostromot a pince mélyén. A bátrabb kedvesnövérek, kb. öten-hatan, nem költöztek le a pincébe, hanem csak egy földszinti szobában telepedtek meg. Ők sokkal jobban hallották a lövéseket, bombarobbanásokat, különösen éjjel, amikor a többség mégis lent a pice mélyén aránylag nyugodtan szendergett a nap izgalmai után. Virginia nővér is a bátrak közé tartozott, s Lujza nővérrel együtt az óvoda melletti kis szobát lakta. Virgókánk kissé nagyot hall ugyan, de azok a förtelmes dörgések az ő dobhártyájáig is eljutottak. Fölébredt a lelkem éjszakai álmából, és remegő hangon szólalt meg:- Lujza nővér, hallja?- Hallom - volt a válasz. - Húzza jól a fejére a takarót! - adta meg a jó tanácsot Virginia, aztán ismét álomba merült, hogy túlhorkolja a robbanások zaját. Az újévi nap egyébként még egy kellemetlen meglepetést hozott. Elaludt a villanyfény, hogy meg se gyulladjon többet május 25-ig. Sötétben maradtunk a pince mélyén, és megkezdődtek a gyertya- és mécsgyártó szabadalmak. Mindenki mécsest csinált magának és mindenki a másét akarta égetni, hogy az övé tovább tartson. Világítóeszközt nem lehetett letenni egy pillanatra sem, mert egy negyedpillanaton belül eltűnt. Grácia nővér letagadta még azt is, hogy valaha sekrestyés volt, csakhogy a szentmise gyertyáit megmentse világítószenvedélyünktől. A hidegtől szerencsére nem szenvedtünk sokáig. Bölcs kezek összeszedték a ház összes vaskályháit, és így minden óvóhelyen jutott egy, s hála Mária nővér szorgalmának és dörgedelmeinek, egész idő alatt kellemes meleg pincében lakhattunk mi is, és vendégeink is. Január 2. Szőnyegbombázás volt a háztömbünk felett. Iszonyatos nap volt. Becsapódást becsapódás követett szinte szünet nélkül. Fülsiketítő volt a zaj. Minden ház kapott bombát a környékünkön. Mi is a mosókonyha fölé. Szegény Paula nővért fönt találta, de hála Istennek, az ijedségen kívül nem lett más baja. Most már igazán nem maradt egy ép ablakunk sem. Mária néni már nem mert a portánál maradni, ezért őrséget szervezett Kedvesnővérünk a nővérekből, mert a bátor férfiak is jobbnak látták, ha a pincében csücsülnek inkább, nem akadt vállalkozó a portási tisztségre. Az ajtót meg azonnal ki kellett nyitni, mert akkor már csak azok zörgettek, akiknek segítségre volt szükségük. Óránként váltották egymást a kedvesnővérek a kapu alatt. Bizony, nem a legkellemesebb szórakozások közé tartozott ez az őrségi óra, mindegyikünk attól félt, hogy az ő portáskodásuk alatt jönnek majd az oroszok. Akkor még azt hittük, hogy az oroszok majd rendesen a kapun jönnek be, és illedelmesen csengetni fognak... Január 3. Ezen a napon már az óvóhelyen volt a szentmisénk, mert fönt a kápolnában már kibírhatatlan volt. Olyan katakombaszerü volt ez a szentmise, szinte a szívünk is összeszorult. Legalább kedves Szalézia nővérünk is részesülhetett az ágyban a szentmise kegyelmeiben. 38 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
