Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Leánykérés
- Mit? - nézett rá Rita kerekre nyílt szemmel. - Nem értem, miről beszélsz. Mi már mindent megbeszéltünk. Továbbra is ott fogunk lakni nálam, és egyelőre nem csinálunk gyereket. Ennyi.- Ha engem kérdeztek, én még vámék néhány hónapot azzal a házassággal...- Lehet, de mi nem engedélyt kérni jöttünk hozzád, hanem bejelenteni, hogy szombaton összeházasodunk, vagy mi a fene, és ha eljössz, meghívunk vacsorára.- Különben is, már kifizettük az étterem bérleti díját, meg a kaja felét - tette hozzá Dénes. - Már nem lehet visszatáncolni. A meghívók is kimentek...- Rendben van - bólintott kesernyés szájízzel P., - Felnőtt emberek vagytok, ti tudjátok, mit csináltok. Ahhoz is jogotok van, hogy tönkretegyétek az életeteket. A tiétek. Én csak tanácsot adhatok, ha meghallgatjátok.- Nem rossz... - mondta a lánya, és békülékenyen arcon csókolta. - De ha ilyen okos és előrelátó vagy, apukám, magadnak is adhattál volna néhány jó tanácsot, mielőtt összekötötted az életedet a jó édesanyámmal. Sok ostobaságtól megmenekülhettél volna. Haha! Megvan a megfelelő szó! Figyeld, Deni! Összekötjük az életünket. Ez az. Egyelőre összekötjük. Ha mégse megy, szétbogozzuk. Nem ötletes?- Ötletesnek ötletes, de milyen fájdalmas az a szétbogozás... - simogatta meg P. Rita haját. - És én ettől szeretnélek megkímélni mindkettőtöket.- Bárkitől és bármitől megvédhet bárkit - mondta töprengve Dénes -, de önmagától soha. Az ember ősi, nagy és legyőzhetetlen ellensége önmaga az ember. No, milyen bölcs vagyok, Kiscsirkém?- Utolérhetetlen vagy, Deni! Ezt még az én filozófus apám se tudja, pedig ő mindent tud, aminek semmi hasznát nem vette életében. Mert ő egy Hérakleitosz, Diderot és Comenius egyszemélyben. A többiek most nem jutnak eszembe. Neki elvei vannak. Hit, remény, szeretet, barátság, az adott szó hitele...- Igen, kislányom, ezek örök emberi értékek, nemcsak szavak. Végtére is ettől lesz ember az ember. Enni, inni, szeretkezni minden állat tud... Ahol az adott szónak nincs hitele, ott elvesz az ember, akár a dzsungelben. Ha nincs egy igaz barátod, aki akkor is melletted áll, ha eltörik a kocsid kereke, hiába keresnél másik szekeret, ott maradsz az út szélén...-Érdekes, az apám is mindig ezt szajkózza - vágott a szavába Dénes. - Csak azt nem veszik észre, hogy elütötte őket az a szekér, amire föl akartak ülni. Hol voltak azok a híres barátai, amikor fölállították a rajzasztala mellől? Ugye, egyik se sietett munkát adni?! Az adott szó... Ott verik át az embert, ahol tudják. Hol, kik? No ne már...! A pénz, meg az erő, ez a két isten uralkodik ma a földön. A többi üres fecsegés. Nézzen szét a világban! Halomra ölik egymást az emberek a hit, remény, szeretet, meg a barátság jegyében. Akinek pénze van, hatalmat vesz rajta. Akinek hatalma van, azé az igazság. Én megszerzem a pénzt. Még nem tudom, hogyan, de megszerzem. A cél szentesíti az eszközt, és én nem leszek válogatós. Ha az ember szépen tud mosolyogni és suskától dagad a zsebe, senki se nézi, piszkos-e a keze. így van, Kiscsirkém?- így bizony, Denikém. Most már bevallhatom, hogy akkor tetszettél meg nekem igazán, amikor a diszkóban hókon vágtad azt a nagydarab hapsit. Csak úgy repült az asztalok között. És egyből lettek haverjaid is.- Nem is tudom, mit mondjak erre - hebegte P.- Semmit, apukám. A szavaknak úgysincs jelentőségük - állt föl az asztaltól Rita. Legföljebb annyit, hogy eljössz-e az egybekelésünkre szombaton. Deni apjával elbúsonghattok majd a szavak devalvációján, a világot meg nyugodtan bízzátok ránk. Ha megérdemli, megváltjuk. Ha nem, úgyis elpusztítja magát. A megnevezésen és rajtatok már semmi sem múlik. Új Hevesi Napló 17
