Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXII.
Bükkaljai ösvényeken XXIII. A Kasznárszőlőnek nevezett völgytorokban kéthektárnyi zab ezüstözött. Az erdő felőli végében szobányi törések jelezték, hogy a disznók már megtalálták, és két-három napja belejámak. Az ördögpusztai beírókönyvben beiratkoztam, és a tábla alsó végében megkerestem azt a helyet, ahonnét beleláttam a leginkább letaposott törésekbe. A gyenge szellő arról lengedezett, amerről a disznókat vártam. Az idén itt még vadászember nem járt, tehát a terület háborítatlan, a zab tejes, a disznók bejárnak. Hogy mikor, az majd kiderül. Én kivárom, az biztos, ha a fene fenét eszik is. S hogy semmit ne bízzak a véletlenre, még sötétedés előtt összeszereltem a fegyverlámpát. Egy villanás erejéig ellenőriztem is, hogy működik-e. Rendben volt minden. Megnyugodva, kiváló hangulatban gyújtottam rá egy cigarettára, és nagyon megelégedetten, reményekkel teli lélekkel pöfékeltem. Mókás ugrálással két süldőnyúl érkezett, s bevették magukat a zabba. Szöszmötöltek, motoszkáltak, eszegettek. Már csak azért is örültem nekik, mert területünkön ritkán látni őket, no meg azért is, mert így nem voltam egyedül. Mozgásukkal, rágcsálásukkal járó finom susogásuk kellemesen idegesített. Gyorsabban teltek így a percek. Alkonyodott. A zabtábla szélén gyalogút futott a völgy végéig, ott az erdő alján elkanyarodott, s a hegyen át bevezetett a faluba. Ezen a vékony kis úton, messze az erdő alatt, egy foltot vettem észre. Az előbb még nem volt ott. Szarvasra gondoltam. Szabad szemmel már nem tudtam beazonosítani, hát előkotortam a hátizsákból a messzelátót. Kényelmesen megtörölgettem a lencséket, hisz jól tudtam, hogy nem disznót látok; ha meg tényleg szarvas, ráérek megszemlélni, mert a távcsövön keresztül ilyenkor még kiválóan lehet látni. Ember volt! Vállán puska, szeme előtt neki is távcső, és valamit nagyon figyelt. A békés jókedvemnek azonnal vége lett, görcs ugrott a gyomromba, a szám kiszáradt.- Mit keres ez itt, és egyáltalán ki a fene lehet ez? - kérdeztem magamtól, mert a távolság miatt nem ismertem fel. Hogy nem vadorzó, azt jól tudtam, mert az ilyenkor még nem mozog. Az kivárja a vaksötét éjszakát, és akkor is inkább a rejtettebb helyeken tevékenykedik. /vase Új Hevesi Napló 11
