Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Megyeri Ábel: Nagybőjti szél, Virágvasárnap
Q-A/wJ 'S^Yaauó&tf, tecéi Irgalom fiivalma ez a böjti szél. Ki szeret? Ki tiszta? - erről is beszél. Támadj csak böjti szél, kerekedj felül, Barna füst, önző vágy, nem való belül. Hamu van fejemen, nem mentem magam. Bánatom őszinte, felment majd Uram. Értünk lett Ő szegény, szolgai alak, Mindenét adva már előttünk halad. Megtérés, szeretet, bánatok szele, Vetkőztesd a múltunk, lehessünk Vele! Mennyi gőg, puhaság gönce köt s takar; Szakitsd le mirólunk, nagybőjti vihar. Értünk lett Jézusunk kék-mezítelen. Áldozata vált meg; teste intelem. „Eléggé szeretni ki tud? Ki követ? Vedd az üdv sisakját, csatold fel öved!” Testvérünk a koldus, nyomorult, szegény; S felebarátunk is! - ezt hinnünk segélj! S a legkisebbel is méltóan tegyünk. Ne légyen a vakság lelki szégyenünk. I laá/mi aft. Boldogok az útszéleken állók, Letört pálma-ágakkal kiáltok, Akik eget hordoznak szívükben, A felismeréstől szélütötten, Tudton-tudva, hogy Akit látnak: Szivdobbanása lesz a világnak! 8 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
