Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Martinovics János: Dr. Varga Gabriella kiállítása
Martinovits János-mfÉoéáMOM Dr. Varga Gabriella kiállítása a Wigner Jenő Műszaki Informatikai Középiskolában Varga Gabriella hamarabb volt művész, mint orvos. Már az első pillanatban feltűnik, a képek nagy részét a művésznő régen, szinte gyermekkorában festette, de látható, hogy az akkor készült képei is már érett művész kezére utalnak. A képek színvilága, mondanivalója, megkomponálása egy olyan ember érzelmi életét tükrözi, aki szereti az életet, aki boldog, kiegyensúlyozott, harmóniában él környezetével és vidám. A másik dolog, ami feltűnik a képeket nézegetve, hogy alkotójuk igen tehetséges. Nekem is vannak emlékképeim, hogy kisgyermekként rengeteget rajzoltam, akár a homokba is; szüleimtől sokszor türelmetlenül követeltem e célból papírt és ceruzát. Később, egyetemista koromban is sokszor rajzoltam, pihenésképpen, tankönyveim, jegyzeteim szélére. Ezt a rajzolási kedvet láttam felcseperedő három gyermekemnél is, és úgy éreztem, hogy ezen az ábrázolási kényszeren mindenki átesett egyszer. Ez a rajzolási, ábrázolási kényszer jellemző volt már eleinkre is: gondoljunk mondjuk az altamirai barlangrajzokra. 1879-ben fedezték fel a barlangfestészet páratlan alkotásait: a bölényeket, vaddisznókat, mamutokat, szarvasokat ábrázoló, több színnel megfestett képeket. Ezek a 20000 évvel ezelőtt készült képek rendkívül magas művészi színvonalról tanúskodnak! Gondoljunk bele, hogy az általunk készített gyermekkori, fiatalkori rajzok művészi értéke milyen volt az itt kiállított képek művészi színvonalához képest! Ezek után elismerhető, hogy ezen a kiállításon látható képek alkotója rendkívül tehetséges! Kisgyermekként Varga Gabriella is megkapta ezt az „ábrázolási kényszer betegséget”, de szerencséjére, és most már a mi szerencsénkre is ez a „betegség” nála páratlan tehetséggel és nagy szorgalommal társult, így már kislánykorában gyorsan és nagyon jól megtanult rajzolni, majd később festeni. Tehetségét valószínűleg édesapjától, a szemész főorvostól örökölte, aki kitünően rajzolt és nagyszerű karikatúrákat készített. Varga Gabriella hamarabb rajzolt, mint beszélt. A befelé forduló, magának való kisleány hason fekve nézegette a képeskönyveket, és mivel olvasni még nem tudott, az illusztrációkat kezdte másolgatni. Úgy emlékszik, hogy az Öreg néne őzikéje c mesekönyv összes képét többször is lemásolta kiskorában. A másolási korszak után következett fantáziavilágának képi megjelenítése. Mondanivalóját sokszor képekben fogalmazta meg és mondta el környezetének. Szülei körülbelül ötéves korában figyeltek fel rajztehetségére, és ezután segítették továbbfejlődését: Bánóczi Adrienn tanárnő, Kocsis Árpádné festőművész és rajztanár és Nagy Ernő festőművész, az Egri Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékének akkori vezetője, főiskolai tanár. Tízévesen már tájképeket festett, tizenkét évesen a Népszabadság rajzversenyén vett részt és díjat is kapott. A tizenkét évesen készített önarcképével indítja az itt időrendben kiállított képeinek sorát, majd több, 13-14 éves korában festett alkotása látható, az Ebédlő részlet I, Ebédlő részlet II, Szobabelső II. Éva húgom. Tizenöt évesen készítette a Napnyugta a Balatonon c. képét, egy évvel később a Régi Kálvin-ház.-M. A rajzokon és képeken kívül ebben az időben több szobrot is készített. Általános és középiskolai tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte, emellett rengeteget rajzolt, festett és mintázott. Kitűnő érettségi bizonyítvánnyal a zsebében jelentkezett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol részt vett a felvételi rostavizsgákon is, de egy hét után, anélkül, hogy megnézték volna a magával vitt régebbi alkotásait, a Főiskoláról eltanácsolták. Néhány 78 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
