Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Hinni vagy nem hinni? II.
WuraUi WaaJoL v/?si / /ißm /M/ts/./ . II. y Hit és erkölcs egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ahogyan nincs hit erkölcs nélkül, ugyanúgy nem létezik erkölcs sem hit nélkül. Amikor mélyen átélt, lélekből fakadó hitről beszélünk, akkor elkerülhetetlen, hogy átgondoljuk és vele összekössük a szép, jó, helyes, erkölcsös, nemes, etikus, stb. fogalmakat. Mindez abból fakad, hogy kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatot tételezünk fel Isten és ember, ember és ember között. E két utóbbi fogalom is szorosan egymáshoz tartozik, hiszen a tisztelet nélküli szeretet, vagy amit annak vélnek, mit sem ér. És ez az a terület, ahol a hitetlenség hirdetői a legnagyobbat tévednek és a legtöbbtől fosztották meg embertársaikat. Évtizedek múltak el (közel fél évszázad) úgy, hogy az emberektől megkövetelték, adják fel hitüket, de helyette cserébe nem kaptak semmit. A hitetlenség nem pótolta a hitet, ahogyan a párt sem pótolta az egyház által nyújtott spirituális élményt. Űr keletkezett, melyről előbb nem illett beszélni, majd amikor az ebből fakadó problémák megsokasodtak és megoldásért kiáltottak, hazugságokkal igyekeztek elpalástolni azok meglétét, s végül mikor már az egyéni és társadalmi aberrációk olyan mértéket öltöttek, hogy nem lehetett tovább véka alá rejteni őket, álszent utalásokkal az ellentáborban is fellelhető gondokra kezdtek ujjal mutogatni. A családból kiemelték az anyát, a lelkeket pedig megfosztották attól, ami egyébként rendben, jó egészségben tartaná: a hittől. Az emberek egymás ellen fordításával lehetetlenné tették a szeretetteljes kapcsolattartást a mindennapok szintjén. Olyan értékrendet próbáltak elfogadtatni az emberekkel, melyről rövid idő alatt kiderült, hogy nem más, mint olcsó hazugságok hatalmas halmaza, egy jó logikájú gyermek is könnyűszerrel megcáfolhatja őket. Ám művelői akkora önbizalommal bírtak, hogy szemrebbenés nélkül hazudtak (hazudnak) tovább, amikor már rég megcáfolták állításaikat. Aki nem hisz semmiben, az megfosztja magát leglényegesebb lelki támaszától, a reménységtől is. A napjainkra elterjedt pesszimizmus, nihilizmus, egocentrizmus mind ennek a szüleménye. Aki semmiben sem reménykedik, az mélységes lelki nyomorúságban tengeti az életét, hiszen még csak a holnapig sincs kitekintése a jövőjébe, nemhogy egészséges jövőképe lehetne. Nincs feloldás, megnyugvás, katarzis az életében, ezek nélkül pedig nem beszélhetünk lelki egészségről. Ez utóbbiról jut eszembe, hogy mennyit töprengtem annak idején a következőkön: ha az egyetemeken azt tanítják, hogy nincs lélek, vajon mit gondolnak a pszichiáterek, mit is kezelnek a lelki betegeken? Ami nincs, az nyilván meg sem betegedhet... Senkitől nem kaptam választ erre a kételyemre, csupán a sejtés kínzott még egy darabig: nyilván fizikai síkon képzelik el a betegség kialakulását, ezért annyira agyonkemizált pl. a pszichiátriai kezelések zöme. Hogy a lelket éppúgy ápolni kell, mint a testet, s "hogy a lelki finomságra szükség van (a lelki durvasággal ellentétben), az vajon hány „modern” oktatásban részesült terapeutában merült már fel, azt nem tudni. Talán ők sem hittek semmiben...? A körülöttünk eluralkodott lelki nincstelenség, mely törvényszerűen anyagi síkon is lesüllyedést, anyagi romlást okoz, rendkívüli módon elgondolkodtató. Az egészséges lelkületű ember ilyen esetben sürgősen keresni-kutatni kezd a leggyorsabb és legnormálisabb kiút-lehetőség után. Ha viszont körülnézünk magunk körül, lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy kortársaink zöme belefásult, beleközönyösödött a társadalmi Új Hevesi Napló 61
