Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Alfonz Tanár Úr
(Galyatetőn, a hegyi kápolnában „segédkántorként” készített jegyzeteiből születtek meg századunk liturgikus remekei: az Orgonamise és a Missa brevis.) Fonzi bácsi Kodály Zoltánt nemzetnevelő géniuszként tisztelte... Amikor kíséretében Kodály Zoltán Pannonhalmára látogatott, így nyilatkozott: „Teljesebbé lettem Pannonhalmával. Flazánk kultúrával és művészettel megszentelt legősibb földjén meghatottan járok. Ott, ahol elsőként hangzott fel minden zenei stílus őse, a gregorián.” Életének pilléreit az ősök példája szerint választotta: „Ez a két oszlop a hit és a magyarság. Ezt láttam Kodálytól is. Ezért értettünk szót egymás szavából. A hitet éltük, ami mindig a magyarságba torkollott. Ez nem valamiféle egyéni életfdozófia, sokkal inkább rendünk iránya. Én ebben is a teljességet látom.” Alfonz tanár úr egyenes, gerinces ember, igazi karakter volt: római jellem. Számomra a vir doctus példája. Müveit, sokoldalúan képzett tanár, aki az Evangélium és a Regula lelkiségét, a bencés szellemiséget példaadóan közvetítette. A „lángoló tűz”, a kegyelem éltette. Hálát adott a Teremtőnek, hogy sosem kellett remény és kegyelem nélkül élnie. Isten terve szerint végezte az evangelizációt, szolgálta a magyar kultúrát, a nemzetépítő oktatásügyet. Kodály Zoltán Győrben, a Bencés Gimnázium előtt. Tőle balra Farsang Árpád, mögötte Nádasi Alfonz, jobbra Sztankay Lajos Új Hevesi Napló 37
