Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Nagy találkozások
Az igazi nagy találkozás azonban másnap történt a Magyar Nagykövetségen. Közben volt még egy szenzációs esemény. Ugyancsak meghívtak bennünket az október 1 -i felvonulásra. A tribünön nem messze tőlem állt az akkori egyiptomi elnök, Nasszer öccse. A felvonulás 4 órán keresztül tartott. Fantasztikus színes mesekavalkád volt, melyben felvonultatták Kína minden színpompáját, monumentalitását és fantáziáját. Méretére vonatkozóan csak egyet említek meg: 1200 tagú fúvószenekar játszott, precíz pontossággal! A Mennyei Nyugalom Kapuja volt a dísztribün. Ennek közepén van egy kis kiugró erkély. Itt állt középen Mao-Ce-tung, mellette Csu-Te marsall, a katonaság parancsnoka, és a történelmi hűség kedvéért, Kádár János. A többi vendég hátul helyezkedett el. Itt volt, igaz, a sor legvégén az utolsó kínai császár, Fu császár is. Este 400 személyes fogadás a Magyar Nagykövetségen. Ez annyit jelentett, hogy a belső teremben a díszhelyen ültek Csou-En-Lai, Csu-Te marsall, Kuo-Mo-Zsó magas közjogi méltóság (egyben kora egyik legnagyobb költője), Kádár János és Marosán György. A megterített óriási svédasztal mellett álltak a meghívott nagykövetek és feleségeik. Hajszálpontosan elmagyarázták a fogadás menetrendjét. Ettől eltérni fejvesztés terhe mellett nem lehetett. A rádió egyenes közvetítést adott az eseményről. Egy szó mint száz, forrott a levegő az izgalomtól. Elfoglaltuk helyünket. A többi vendég szétszóródott a követség helyiségeiben. Jöttek a két kormány tagjai és a nagykövetek. Mi elkezdtünk játszani a pontos időbeosztás szerint. Azután abbahagytuk a pontos időbeosztás szerint. Csou-En-Lai intett, időbeosztáson kívül, hogy játsszunk még. Mi rázendítettünk. Rohant a követség titkára, és kétségbeesetten integetett az ajtóból: Meg vannak őrülve? - és ütögette az óráját. Én meg mutogattam a kínai miniszterelnökre:- O mondta. Jött a protokoll központi része, a kormányfő beszéde. Kádár János felállt és odament a mikrofonhoz. Csou-En-Lai felállt és barátságosan rám mosolygott. így a legmagasabb szinten hallgattam a Kádár-beszédet. Azután ő következett. Beszédében többször is említette a „nagy magyar nép”-et (!) A beszédek végén következtek a protokoll koccintások, aminek rendhagyó bevezetése az volt, hogy Csou-En-Lai pohárral a kezében nem a követekhez ment, hanem hozzánk.- Cungo Sunyáli sző sungdi, Kambe! - Éljen a kínai-magyar barátság, egészségére! Továbbment diplomáciai mosolyt váltani a nagykövetekkel. Utána visszajött hozzánk egy kis emberi mosolyra. Kedvesen érdeklődött apró emberi dolgok iránt: hogy érezzük magunkat, hogy tetszik Kína, stb. Közben Kambe! Egyszercsak a fejemre ütök:- Honnan tud miniszterelnök úr ilyen jól németül? (fényévnyi távolságra jobban, mint Suha Feri vagy én.)- Kérem, én évekig diákoskodtam Németországban. Azután elváltunk, de bennem megmaradt egy lenyűgöző egyéniség máig tartó hatása és varázsa. 11 óra. Véget ért a fogadás. Jött a tolmács, Pong-Fe. Megköszönte a közreműködésünket és mondott még más szépeket, amit ilyenkor illik, és hozzáfűzte: Kocsink kinn áll a főbejárat előtt. Összecsomagoltuk a hangszereket. Én nem, mert mégis csak udvariatlanság lett volna, ha magammal viszem a követség pianínóját. Tehát hónom alá vágtam népi mellényemet, és elsőnek vágtam a nagy kínai éjszakának, jó néhány „kambe”-val a hátam mögött. Valóban ott állt az autó. Beültem. A kínai sofőr még csak hátra sem nézett. Vártam. A többiek nem jöttek. Jött helyettük Pong-Fe, a tolmács, és minden izgalom nélkül mondta:- Dénes! Kádár elvtárs mondta, olyan jó a hangulat, hogy játsszatok még egy kicsit. Egyébként ez nem a mi kocsink, ez Csou-En-Lai elvtárs autója! Nem lett belőle diplomáciai bonyodalom! 66 X. évfolyam 2. szám - 2000 február
