Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egy nem páneurópai piknik
- Ti nacionalisták vagytok! Veletek nem lehet a jövő évszázad modem világáról beszélgetni - legyintett Mihály, és maga elé nézett a földre.- Miért? Szerinted a jövőben minek kellene lennünk? — kérdezett rá Dénes.- Világpolgárnak, Dénesem! Másképp esélyetek sincs - mondta ki határozottan a pesti magyar.- Na, most ezt a halom hagymát vágjátok apróra! Ne dumáljatok annyit! Dolgozzatok is! - jött az asszonyi parancs Katitól, de már elhangzott Kálmán kérdése is, csak úgy a levegőbe, nem is irányítottan:- És mondjátok, egy világpolgár miben hisz? Kati felelt, miközben a meghámozott krumplit egy nagy fazékba gyűjtötte:- Miben hisz? Hát semmiben! Talán a pénzben? Igen, a pénzben! - majd folytatta:- Tudjátok, van nekünk egy világpolgár ismerősünk. ’56-ban kezdő testnevelő tanárként disszidált az USA-ba. Philadelphiában él azóta, piszokul megszedte magát, egy hétszobás villája van és már kétszer elvált. Gyereke nincs. Mindent és mindenkit maximálisan kihasznál. Már húsz éve hazajár, és most azért csináltatta magát kettős állampolgárrá, hogy 65 évesként a metrón és a buszon ingyen utazhasson. Hát ilyen egy magyar világpolgár. Soha még egy fillért nem adózott elhagyott és szidott hazájában, de fennen hangoztatott világpolgárként, gazdagon is remeg a magyar potyáért. Jó. Mi? - és vitte a burgonyát főzni. Dénest hívta a felesége, mert kellett még tűzifa a nagy üst alá, melyben már lében fortyogott a harmincadagos pörköltnek való hús. Az illatok, még a füsttel vegyülve is gerjesztették már az étvágyat, és a nyárrá melegedett délidőben már a pincehideg sört kortyolgatták az élet dolgairól trécselő férfiak. Most Gyuri, a szobrász szólalt meg:- Azért vannak ám olyan vélemények is, amelyekre érdemes odafigyelni. Például egy párkányi szlovák-magyar barátsági konferencián egy pozsonyi egyetemi tanár beszélt a szlovákiai magyar értelmiségről. Őszintén taglalta a magyarok lényeges és meghatározó szerepét a szlovák állam fejlődésében, dicsérve kreativitásukat, határozottságukat, szervezettségüket és erős értelmiségüket. Ugyanakkor elmarasztalta éppen ezt az értelmiséget indokolatlanul gőgös viselkedéséért a „buta tótokkal” szemben. Tudomásul kell venni a felvidéki magyarságnak is, hogy a szlovák értelmiség is kinevelte legjobbjait és ők sem alábbvalóak a magyaroknál. A pozsonyi művészeti akadémián, ahol tanítok, csak két magyar tanítványom van a 16 között. Ott a fiatalok körében ismeretlen ez a gőg, a kirekesztés, és ezt a francia televízió külön kiemelte, amikor közel egyórás műsort készítettek a tanszékemen. Mindezek ellenére az igaz, hogy öcsém öntödéjében most igazi nagy köztéri bronzszobrokat csak „nagyon-szlovák" szervezetek és intézmények rendelnek, ki tudja, honnan szerzett millió koronákból. A művészi érték alig számít, csak nagy legyen és szlovák nemzeti hőst mintázzon. Egyre több, eddig ismeretlen hős kerül elő. A „nagy” múltat, a „nagy" történelmet keresik és bizonygatják. Persze, a magyaroknál is akadt erre sokféle próbálkozás.- Velünk meg sokan, saját politikai erőink egy része is, el akaiják feledtetni hovatartozásunkat - folytatta a monológot a sárospataki unokatestvér. - Pedig egyes államok, nem is nemzetek, mostanában, semmitől meg nem riadva keresik, sőt „alkotják” múltjukat. Ausztráliában akcióterv van kialakulóban az „ausztrál identitás" meggyökereztetésére, tudatosítására. Az USA-ban is rangosodik a hazafias magatartás, a zászló megbecsülése. Mi sem hihetünk csak a pénzben, mert az nekünk mindig kevés volt és kevés is lesz. Tehát hinnünk kell népünk erejében, tehetségében és összetartozásunkban. Talán ez adhat valami tőkepótlékot, főként, ha megtanuljuk saját nem „nagy” méreteinket, reális lehetőségeinket, nem túlzott jelentőségünket, szerény szerepünket a világban. Új Hevesi Napló 61
