Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - KÖZÉLET - Bakacsi Ernő: A szocializmusról
Ezt csak azért említem, mert máshová vezetett volna a végkifejlet, ha nem a „sztálini úton” kezdik építeni a szocializmust. Persze, ebbe nem érdemes belemenni, hiszen ez csak találgatás. Sztálin aztán nemcsak a történelembe akarta beírni a nevét, hanem nagy teoretikusként az ideológiába, illetve a filozófiába is. Itt aztán gondolt egy pár bolondságot, melyekhez sajnos ragaszkodott is. így lett sokmillió honfitársa gyilkosa. Ez pedig abból a tételből fakad, hogy a szocializmus építésének előrehaladásával az osztályharc fokozódik. E téves elméletből fakadt, hogy a volt uralkodó osztály lefejezése után (tényleges megsemmisítés, bebörtönzés) jött az értelmiség (az új még nem volt meg, ezzel a közigazgatásban káosz, a termelésben visszaesés és óriási károk keletkeztek), aztán a kulákság (eredménye az éhínség), majd a saját sorok (elvtársak) megtizedelése. így a szimpatikus szemlélőt vagy a közömböst is sikerült a rendszer ellenségévé tenni. Ezek az emberek - az óriási terror miatt - lapultak, semmit (értelmes dolgot sem) kezdeményeztek. Eluralkodott a félelem. És ezt az elméletet gondolkodás és fenntartás nélkül átvették és alkalmazták a jó vazallusok (Rákosi és társai), a szocialista országok első titkárai, kommunista vezetői. Csak Hruscsov ideje alatt kezdték - igen halkan - emlegetni, hogy ez a tétel téves. A II. világháború következményeként kialakult az ún. szocialista tömb, a szocializmust építő országok tömörülése a Szovjetunió vezetésével. Az alaptétel kimondja, hogy a szocialista forradalmat más országba nem lehet exportálni. Annak ott helyben kell megérlelődni, és kipattanás előtt lesz vezér, ezt a forradalom kitenneli az értelmiségből. Ezt a tételt sem tartották be. A Szovjetunió, fennállása alatt rengeteg országba (Latin-Amerika, afrikai államok, közel- és távol-keleti államok) próbálta több-kevesebb sikerrel a forradalom exportját. Történt ez puccsal, háborúval, megvesztegetéssel. A háborúra legjobb példák a koreai, a vietnámi. Persze volt több, ahol már a kubaiak, illetve vietnamiak harcoltak, mint önkéntesek! A puccsra példa Kuba, Afganisztán, a megvesztegetésre Egyiptom, stb. A sor igen hosszú. A baj csak az volt, hogy ezek az országok szegények, illetve nagyon szegények voltak. Ezeket támogatni, eltartani kellett. Ez hihetetlenül sok pénzbe került, nemcsak a Szovjetuniónak, de a szocialista tábornak, így nekünk is. Némelyiknek még nem is tetszett a „szabadság”, harcolt ellene (Afganisztán), mások kifaroltak (Egyiptom), s CIA sem aludt (Chile), hogy csak a legjellemzőbbeket említsem. A támogatásra csak egy példa: Kubába évtizedekig naponta indultak élelmiszerrel megrakott hajók, hogy a rendszer ne omoljon össze. így is csak jegyrendszerrel tudták az élelmet biztosítani, pedig a szakemberek ezrei (magyarok is) dolgoztak ingyen (a kiküldő ország fizette őket), hogy segítséget adjanak. A 60-as évek elején, amikor az USA gazdasági blokádot alkalmazott a kubai exportra, Magyarország több ezer tonna nádcukrot vásárolt (Pedig hazai répacukor is volt elég) - a nagyrédei csirkenevelő telep tele volt vele - segítségként. Hiteleket adtunk Kubának, és még mennyi mindent nem tudunk! És ezt Fidel Castro - a nagy vezér - úgy hálálta meg a magyar népnek, hogy amikor a parlamentben az Elnöki Tanács elnökénél kitüntetése átvétele céljából megjelent, egy gyűrött, katonai gyakorlóruha volt rajta, és a ceremónia alatt topogva idétlenkedett. Az alkalom ünnepélyességét rontotta, és a kitüntető nép (ezt így kell értelmezni az adott szituációban) lenézését sugallta viselkedésével. Ejtsünk pár szót a kollektivizálásról. Lenin szerint ezt csak kizárólag önkéntességi alapon lehet alkalmazni. Ezt is elsiették, hiszen minden típusát (kisipari, mezőgazdaági, szolgáltató, kiskereskedelem, stb.) erőszakkal hozták létre. Már egyenesen nevetséges, hogy egy faluban szövetkezetét alakított mondjuk három suszter és két borbély. Külön-külön egyik sem volt gazdag, sem kizsákmányoló. Aztán persze a szövetkezetek terebélyesedtek, ahová már kellett függetlenített vezető, könyvelési csoport és párttitkár. Mert párttitkár nélkül nem jól talpalta volna a cipőt vagy borotvált volna a kisiparos. Miután nem a legfejlettebb tőkés országokban győzött először a szocialista forradalom, az idő múlásával később sem akaródzott kitömi. Pedig a „béketábor” a Szovjetunió vezetésével mindent elkövetett ezért. Ahol a munkásmozgalomnak hagyományai voltak, és akadtak 56 X. évfolyam 2. szám - 2000 február
