Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szecskó Károly: Kodály Zoltán galyatetői látogatásai
is meghallgatta. Egyébként az említett magnószalagot Kodály leforgatta Szabó Ferenc szállodai portásnak is. Kodály a gyakori pihenőket haláláig felhasználta alkotómunkáéra is. Például 1966 januári itt-tartózkodásakor fiú-vegyeskarra tette át az Éneklő ifjúsághoz című egynemű karát. Ugyancsak itt írta az Előszót Sándor Frigyes: Zenei nevelés Magyarországon című kötetének angol kiadásához 1966. április 8-án. Újabb rövid galyatetői pihenő után Párizsba utazott, ahol az UNESCO-palotában francia nyelven az énekre épülő zenei nevelés előnyeiről beszélt. Kodály nem volt borivó ember. Sőt elítélte azokat, akik nem tudtak e téren mértéket tartani. Kis mennyiségben azonban ő is ivott bort. De leginkább a bort külföldi utazásai alkalmával barátainak, ismerőseinek vitte. Fülébe jutott, hogy Gyöngyösön él a neves bortermelő, Kecskés Péter tanár, aki boreladással is foglalkozik. Kodály ezért külföldi útjai előtt őt rendszeresen felkereste egy-két demizson bor vásárlása céljából. Látogatását mindig levélben tudatta a tanárral. Első levelét 1951. december 31-én címezte Kecskés Péternek, amely így hangzik: „Péntek délután benéznénk egy percre hazamenet, és ha lehet addigra előkészíteni, igen örülnék, ha vihetnénk magunkkal egy kis innivalót. Éspedig nemcsak a nevezetes ’grand víz’-ből, hanem kis szesz-tartalmú, édeskés gyöngyösit, ha jól emlékszem olaszrizling volt a neve. Fia különös fáradság nélkül lehetne 10 kilogramm almát szerezni, azt is nagy köszönettel vennénk.” Kodály gyöngyösi látogatásai alkalmával hosszan elbeszélgetett Kecskés Péterrel a szőlő- és bortermelés gyakorlati kérdéseiről is. Ezek során tanár barátja említést tett neki újításai mostoha sorsáról. Ez utóbbi a Mestert felháborította, s a segítés érdekében 1956. május 12-én levelet intézett a neves agrárközgazdászhoz, Erdei Ferenc akadémikushoz. A Mester levelében Kecskés Péternek eredményeiért Kossuth-díjat javasolt, amelyet azonban haláláig nem kapott meg. Galyatetőn emlékét 1967 márciusában bekövetkezett halála után is ápolták. A szálló halijában a szomorú esemény után nemsokára elhelyezték a Kisfaludy-Stróbl Zsigmond által készített mellszobrát. Sőt a Mesterről évenként megemlékeztek. Kodály galyatetői kapcsolatai életműve fontos részét alkotják. Ezért szükség lenne arra, hogy a Mester helyi emlékeit a zenetörténész szakemberek részletesen feldolgozzák, írásom adalék ehhez, a remélem, elkészülő munkához, mellyel nemzeti kultúránk gazdagodna. 40 X. évfolyam 2. szám - 2000 február
