Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Vezényi Pál: Zsóka asszony üzletei II.
Vezénifi Pál óta ssgony ügíetei : ii. Az olasz nagykereskedő, akinél feltétlenül szükséges volt a kölcsönös megértés érdekében Köbi jelenlétére, rendkívül örült, hogy egyszerre megszabadulhatott attól a négyszáz pár tornacipőtől, amelyik a gyártási sorozat maradékaként már hónapok óta hevert a raktárában. Örömét csak fokozta, hogy Zsóka asszony az egész rakományt készpénzben fizette ki. Ilyen vevői ritkán akadtak. Ezért még külön három százalék kedvezményt is nyújtott.- Hova tesszük ezt a sok cipőt? - kérdezte a hazafelé vezető úton Köbi.- Sehova - felelte határozottan Zsóka asszony. - Meglátod, hogy pár napon belül egy sem marad belőle. Valamennyit eladom. A férfi kételkedve pillantott feleségére, de nem szólt semmit. Másnap reggel Zsóka asszony beült a szállítókocsiba, és miután áttanulmányozta az autótérképet, nekivágott az országúinak. Az első kisvárosban megállt egy sportszerbolt előtt, határozott léptekkel benyitott, az üzletvezetőt kereste, és közölte vele, hogy kitűnő olasz tornacipői vannak, reklámáron, azonnal megtekinthetők itt, a helyszínen, a szállítókocsiban. Az „olasz” és a „reklám” szavakat erősen kihangsúlyozta. A szöveget előre betanulta, hogy a lehetőség szerint hiba nélkül mondhassa el. Az üzletvezető udvarias mosollyal hozta tudomására, hogy raktáruk pillanatnyilag tele van tornacipőkkel, egyébként azonban nem nagyon bízik az olasz cipők minőségében, és ezért inkább svájci árut szokott vásárolni.- Ez az ember nem lehet normális - mormogta magában távozás után Zsóka asszony. - Ha Magyarországon egy boltosnak azt mondanám, hogy olcsó olasz tornacipőim vannak, az egekig ugrana örömében, hogy vehessen belőlük. Talált még két másik sportszerboltot a kisvárosban, de mindenütt elutasították. Mintha valamennyien ugyanazt a szöveget magolták volna be. Úgy szavalták, mint az automata. Zsóka asszony megállapította, hogy első útja véletlenül bolond kisvárosba vitte, de nem baj. Másutt biztosan több szerencséje lesz. A következő két városban, amelyeket útba ejtett, a kereskedők ugyanúgy fogadták. A szöveg némileg változott ugyan, de az elutasítás egyértelmű volt. A következő látogatásnál kivett egy pár cipőt, és mintadarabként ezzel lépett az üzletbe. Eredmény nélkül. Bosszankodva ugrott a kocsiba, már meg sem nézte a térképet. Egy kisebb faluban váratlanul észrevett egy sportszerboltot. Azonnal fékezett, és kezében a pár minta cipővel belépett. Egyedül volt a boltban, a tulajdonos fogadta. A középkorú férfi érdeklődve forgatta kezében a cipőket és az áruk után érdeklődött. Zsóka asszony vásárt szimatolt. Megnevezte az árat, mire a kereskedő megkérdezte, mennyi időn belül tudna szállítani húsz párat. Zsóka asszony kijelentette, hogy kocsija a ház előtt áll, azonnal oda tudja adni az árut, készpénzfizetés ellenében. A kereskedő erre azt válaszolta, hogy ő így nem szokott vásárolni, kér egy számlát és befizető lapot, amelyen harminc napon belül bank- vagy postacsekk átutalásával rendezni fogja az adósságát.- De hát - szabadkozott Zsóka, a kereskedő azonban kijelentette, hogy ő csakis ilyen feltételekkel hajlandó vásárolni, és udvariasan búcsúzott. Új Hevesi Napló 27
