Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: El cielo despejado II.
- Szalóczi úr időnként kijön a szállodába a magyar csoportokhoz, és az iránt szokott érdeklődni, hozott-e valaki magával otthonról magyar újságot. Elismerésre méltó az érdeklődése szülőhazája iránt. Most pedig megmutatja villájukat. A többit már Szalóczi beszélte el: a feleségével együtt több mint harminc éve élik, szépítgetik, gondozzák a villát és a kertet, magyaros kerti konyhát is berendeztek már szabad tűzhellyel, alföldi módra, és ha svédországi fatelepéről, mint munkahelyéről, melyhez sok száz hektár erdő tartozik, hazatér, a jó feleség bajai halászlét készít, sok tésztával, dalarnai halastavakból származó ponttyal, elvégre, ha már ott van dolga, egyúttal magával is hozhatja a hibernáló dobozban a dunaihoz hasonló ízű svéd halakat, harminc év alatt már úgy megszokták, mint azelőtt kétharmad annyi idő alatt a bajait, ott, Baján. Teofil táskájába nyúlt. Egészen véletlenül még benne volt a májusi Sakkélet. Átnyújtotta Szalóczinak.- Szívesen segítenék, de egyelőre ezzel kell beérnie. Van még egy irodalmi hetilapom a szállodában, majd eljuttatom valahogy Önnek. Szabadkozás, elnéző mosoly a volán mögött a gyermekded önzetlenségre a speciális lap miatt, de az újság köszönettel el lett fogadva.- A világpolitikai sakkjátszmák mozgalmasabbak - jegyezte meg véleményét Szalóczi -, az emberek többsége inkább oda kibicel, mint Karpovnak vagy Kaszparovnak. Magyaros hanghordozását még alig csorbította a három évtizedes távoliét szülőföldjétől. Megérkezésük a villához mindjárt két hatalmas komondor figyelmét és szaglószervi működését élénkítette meg azonos intenzitással. A két idegen, méghozzá külföldi idegen érdemesült arra, hogy a kutyák nedves orrukkal ártalmatlan, de észrevehető foltot ejtsenek a krémszínű nadrágon, és a szintén világos szoknyán, nem másutt, mint a szeméremrészek tájékán. Aztán Szalócziné barátságos fogadtatása végképp eloszlatta Teofil inge alatt még mindig pislákoló ösztönös feszélyezettségét, melyet az idézett elő, hogy ebbe a ripsz-ropsz vállalkozásba belement. Végigjárták a pompás, minden ízében kifogástalan villa részeit; az egyik előteremben hosszasan időztek, mert a háziak kihangsúlyozott büszkeséggel mutogatták a pádimentum achát-berakásos díszelemeit és mesélték a drága anyag beszerzésének történetét. A két meghívott elhárító mozdulattal szükségtelen fáradságnak tulajdonította finomságok és ínyencségek buzgó asztalra varázslását, ami azért kijárt a messziről érkezett honfi és honleány számára, ők azonban mihamar túlemelkedtek a hívságok hálója fölött, gondolataikat rendezgették a várható kétoldalú érdeklődés kielégítésére, kérdések megfogalmazására - a férfi ezen túlmenően pedig meg kívánt szabadulni a napok óta beléragadt fixa ideájától, a buszon és a sétányon hallott dallam előidézte múltra- gondolástól, e szeretni való nép történelmének eme tályogától; ha már itt van, meg akarta ismerni az utókor vélekedését arról a kitörölhetetlen rettenetről ’36 és ’39 között, többé- kevésbé hiteles forrásból, az éppen kapóra jött és régóta itt élő magyaroktól. Szalócziné chorizo-t kínált, majd queso manchego-t, de föltálalta a délben készített olla podrida a la valenciana-t is, az elkészítéséhez tartozó tudnivalókkal együtt. Vanda vett még a túrósbuktából, miközben malagabort iszogatott. A két holland lány idoma lopódzott egy szempillantásra a boroskancsó mögé, valahogy Vandával egy vonalban, s bíboros káprázatban, érzékien meg-megvonaglott. Csekély erőfeszítésébe került Teofilnak, hogy túllépjen tudat-torpanásán a látomás elmúltára, s tekintetét némi pislogás közepette elvonja Vanda felsőtestéről. Végül nekibátorodott, hogy megpendítse mondandóját, amint a csevegésben egy rövid szünet állt be, minekutána az ételek leginkább magyaros ízű fogásához értek valamennyien. 24 X. évfolyam 2. szám — 2000 február
