Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Zalár József
Az alkotmányosság helyreállítását megkísérlő októberi diploma után Heves vármegye választja aljegyzőnek. Ekkor bízzák meg, hogy készítse el a vármegye Emlékiratát, amelyben összefoglalja az eseményeket 1848-tól 1861-ig. A mü elkészült, és amikor Zalár felolvasta a közgyűlés előtt, nyomban megválasztották tiszteletbeli főjegyzőnek. Amikor Földváry János megbizott főispán-helyettes hozzáfogott a vármegye „újjászervezéséhez”, visszavonult az egész megyei tisztikarral és csak 1867-ben tért vissza. 1869-ben valóságos főjegyző, majd 1892-ben alispánná választják. Öt év múlva nyugalomba vonul és a mai Bajcsy-Zsilinszky utca 17. (vagy 19.) szám emeleti lakásában él, ír, mostmár zavartalanul - de már öregen. Első versei a Pesti Divatban jelentek meg 1846-ban, majd a Honderűben és a Budapesti Divatban. Aztán 1848-ben megjelent első kötet, a Szabadságdalok, 1854-ben Zalár József költeményei. 1860-ban Borúra derű. A magyar költői illemhez hozzátartozik, hogy minden valamirevaló poéta asztalra tegyen egy elbeszélő költeményt. Ő megírta a Szilágyi hangja cimű verses elbeszélést tizenkét versben jó, ősi tizenkettes formában, de ebben éppúgy, mint balladáiban Arany János fényei csillannak fel. 1898-ben megjelennek összegyűjtött versei három kötetben, Singer és Wolf kiadásában, végül 1909-ben az Emlékek és emlékezések. De irt színi bírálatokat, kritikákat, politikai cikkeket a különböző lapokban, írt saját nevén, de Hunfi, Halmai, Fenyér néven is jegyezte írásait. Lehetetlen megilletődés és meghatottság nélkül forgatni a díszkiadás sötétzöld köteteinek arannyal vont szegélyű lapjait. Mint ó-arany keretből régi metszet, egy becsületes, tiszta szivű, a vers formai szabályai szerint jól verselő költő arca tűnik elő a kötetekből. Megkíséreljük megmutatni azt a néhány sort, amely megmutatja a költőt. 1884- ben, a mai színház helyén színkört építettek, kő alapra, fából. Az állandó színház megteremtésének ünnepére prológot irt Zalár. Néhány sor ebből: „ Új néptanyák serdülnek városokká, iparrá lesz a munkás szorgalom, pallérozottabb színt ölt a lakosság s megindul a nagy polgármozgalom. Közös az eszme és közös az érdek, mely hajtja őket, mint hatalmi láz... agy és kar, mint két tábor frigyre lépnek és diadalt ül a polgárosodás. ” A rendi társadalomból kinőtt költő a polgárosodásról beszél, de lehet észre nem venni a szellemnek ezen is túlnövő igényeit. A negyvennyolcas eseményekről A nagy év cimű versében így ír: Öröm, szabadság, dicsőség nagy éve Szabad az ember a föld örömére Víg az aratás, vígabb a szüret Munkásnapok a legszebb ünnepek. A szabad ember egy fejjel nagyobb S mind egyet érez, azt, hogy magyarok. Balladai ihletésű a Hős árnyak cimű verse: Arad mellett foly a Maros Sötét az ég, nem csillagos. Felhők közül kitör a hold Mély sírjában ébredt a holt. Nyár sugári leragyognak Nyílik szája sírhalmoknak Kardja után nyúl a kéz Mély sírjából kél a vitéz. Jó barátok, hű bajtársak Csillagai a csatáknak Új Hevesi Napló 15
