Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XX.
Jó húsban levő, ötven kiló körüli süldő volt, aminek megörült, mert ezt azután valóban nem kellett cipelni, húzni, hisz ez otthon volt. Ahogy ott állt felette a kukorica között, még ő maga is elcsodálkozott.- Hát ilyet még nem láttam, de még csak nem is hallottam. Hogy egy vadőr egy tisztességes vadőr a saját kertjében vadásszon, méghozzá lőjön is, ráadásul szép disznót és még el is lopja! - hát ez hihetetlen. Márpedig igaz! A lövés hangjára Gizus néni nemcsak felébredt, de rémülten ki is ugrott a libapehellyel tömött, vastag dunyhája alól, s mire Péter bácsi leért a kertből, már ő is az ajtónál toporgott.- Csak nem az ég dörgött ekkorát ilyenkor? Hát a puska minek nálad? - kérdezi a megzavart álomtól pislogó, riadt szemeivel.- Legalább most maradj már csendben, hadd aludjanak vissza a szomszédok. Lőttem egy disznót, a kert végiben van, de csak akkor húzom le, ha a környék elcsendesedik, ha elhallgatnak a kutyák. Gyönyörű süldő, jut belőle a lányéknak, meg a sógoréknak is -büszkélkedte boldogan, kedveskedve Péter bácsi, megfeledkezve az akkumulátorsavval szétmaratott nadrágjáról. De nem sokáig feledkezhetett meg róla, mert ahogy Gizus néni kitörölte szemesarkából a maradék álmot és a jókora csipákat, konstatálta a tragédiát.- Mi a szentséges Atyaúristen nyavalyája lelte az ünneplő nadrágodat? Pókhálót csináltál belőle? Na, most már járhatsz abban a ronggyá kopott katonanadrágodban, vagy bánom is én, hogy mibe’. A fejedet veszted el egy nyavalyás disznó miatt? Mi? Mikor jön már meg végre az eszed? Vén bolondja! Na! Ez már sok volt. Ez már túl volt minden határon. Kinn a kertben a lőtt disznó, azaz a virradatig eltartó munka — zsigerezés, nyúzás, darabolás, maga a nem mindennapi kaland összes élménye, az esti mulatozás hirtelen szertefoszlott szép emléke, s akkor még itt van ez a hisztériásán visongó vénség a gyalázkodásaival. Ez már több volt, mint amit Péter bácsi önfegyelme, szinte végtelen tűrőképessége elviselt volna.- Ha be nem fogod, de azonnal azt a lepcses ronda pofádat, én olyat vágok rá, hogy az ajtófélfán kapsz gellert! Mars vissza az ágyadba, vén büdös ördög, mert úgy vágok végig rajtad a puskatussal, hogy nyomban belegebedsz! És mit ad a jóságos Úristen? Csodát. Mert csoda történt. Abban a szent pillanatban, ahogy Péter bácsi fellázadt, ahogy megtört a több évtizedes nyelés, tűrés, hallgatás jege, ahogy a már rég kiérdemelt kiadós nyakleves elérhető közelségbe került, no meg a puskatus -, megtörtént az, amit elképzelni sem tudott. A hatás olyan frenetikus volt, hogy Péter bácsi először azt hitte, hogy meghibbant a felesége, vagy tán ö maga, mert amit ezután hallott, az túl volt mindenen, ilyet elképzelni se tudott, kigondolni sem, de még álmodni sem.- Jaj! Még mit nem tennél, öreg! Dehogy megyek én lefeküdni, hisz elkel a segítség. Nem hagyom tán, hogy egyedül bajlódjál azzal a nagy disznóval. Itt vagyok én neked, örömmel segítkezek. S ami még soha nem volt, de még hasonló sem, a két lerúgott cipőt Péter bácsi elé tette és kedvesen nógatta:- Lépjél csak bele, ni! Fel ne fázzál már nekem! Mi lenne velem nélküled? Hozom a másik ruhád, nekilátunk, reggelre végzünk is. A máját meg hagymás zsírra vetem, oszt’ még bor is van a hűtőben. Új Hevesi Napló 9
