Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szentévek a múltban, szentév a mában
felLjBT feS TUDOMÁMT Koncz Lajos Új, aktuális évszámimkkal nem volt könnyű a megszokás, hiszen mind a négy számjegy változott. Immár kétezret írunk. Rómában II. János Pál pápánk karácsony éjszakáján magasra emelt evangéliumos könyvvel átlépte a Szent Kapu küszöbét, s ezzel kezdetét vette a kétezres Nagy Jubileum. Paskai László bíboros pedig újév napján Esztergomban a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaival koncelebrált szentmisével megnyitotta az ezeréves Magyar Millenniumi Evet. Ugyanezen a napon hatalmas tömegtől kísérve a Szent Korona a Parlamentben nyert elhelyezést, s ezzel megszűnt múzeumi tárgy lenni, jelenvalóvá lett állami és társadalmi életünkben. Az ünnepség-sorozat tehát megkezdődött, nálunk kétszeres emlékezni- és ünnepelnivalóval, de kérdés: megtöltjük-e igazi tartalommal. És a Szent Kapu is megnyílt, de - lelki-szellemi értelemben — átléptük-e a küszöbét? Kérdés, amit ma sokan joggal feltesznek... Átlépni e küszöböt azt jelenti, hogy ezzel valamit hátrahagytunk, és valamit újult lendülettel elkezdünk. És vállaljuk azt, ami az ajtó megnyílása után reánk vár. Vállaljuk, mert tudjuk és valljuk, hogy ez az AJTÓ - maga Krisztus (Jn 10,9). Mellette döntünk, s ezért vállaljuk azt, amit nekünk készített a világ kezdete óta. Vállaljuk a jót, rosszat, a szenvedést, az örömet, a jó és balsorsot, s főképp vállaljuk Ót magát. „Minden megújulás a tiszta forráshoz való visszatéréssel kezdődik” - hangzott el Püspöki Karunk új esztendei körlevelében. E források között ott vannak a történelmi szentévek is, különleges kegyelmi atmoszférájukkal. Elsőnek érdemes és termékenyítő lesz ezt a múltat, a szentévek eredetét és történetét - ha csak „dióhéjas” rövidségben is felidéznünk. A szentévek története Az első szentéveknél még nem ez az elnevezés szerepelt, hanem a Jubileumi év” és „keresztény jubileum” szavak, amely mögött több mint kétezer éves előzmény és kezdet található. A jubileum-ünneplés eredete ugyanis az ószövetségbe, egy mózesi törvényhez nyúlik vissza. A Leviták könyvében ez olvasható: „Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt, negyvenkilenc évet. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján fújd meg a harsonát az egész országban. Legyen ez jubileum számotokra: Mindenki kapja vissza birtokát, engedtessék el az adóssága, mindenki térjen vissza a családjához. Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra... Ezt a jubileumot tartsátok szent dolognak!” (Lev 25,9-25). A harsonát, amelyet meg kellett fújni az év kezdetének jelzéséül, s amely kos szarvából készült, héberül „Yóbel”-nak hívták; s ebből származik a jubileum elnevezés. A keresztény jubileum annyiban különbözik a zsidó jubileumtól, hogy ebben nem anyagi javak visszaszármaztatásáról és tartozások elengedéséről van szó, hanem a bűnök megbocsátását és a bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedését jelenti. Ez utóbbit nevezi a teológiai szaknyelv indulgentiának (elengedés, az irgalmazó Isten és közvetítő egyház oldaláról nézve); a részesülő hívő szempontjából ugyanezt nevezzük ,,búcsú”-nak, amit a népi etimológia úgy magyaráz, hogy ennek birtokában búcsút vehetünk az ideigtartó Új Hevesi Napló 21
