Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Z. Szalai Sándor: Fehér Anna
tallér hiányzik a lagzihoz. László utolsó, Anna előtt titkolt betyárkodásaként a bíró deresének elkötésével és továbbadásával tervezi a pénz megszerzését. A pandúrok a főbíró irányításával elfogják (elárulta a szeretője), és a statáriális törvény értelmében halálra ítélik. Móricz Zsigmond jegyezte meg egyszer, hogy nálunk - épp szociális hullámai révén - költészetté magasodott a szegénylegény-romantika, amelynek a szele őt is megcsapta. Fehér László azonban nem a legszegényebb rétegek (a kóborló éhes pásztorok vagy nincstelen zsellérek, obsitos katonák) megtestesítője. Nem mérhető Móricz betyár hőseihez, a lázadó Avar Janihoz és Rózsa Sándorhoz, bár a nép emlékezetében fennmaradt, dalaiban élő alak ő is, a bomló feudalizmus és a kezdeti kapitalizmus korának gyermeke. A kisparaszti tulajdon szűkössége szorongatja, a pénztelenség készteti lopásra -nem tudatosan s kimondottan a nagybirtokkal szemben. A betyárkodást már bűntudattal abbahagyni készül. A fogdában, siralomházban megtalált erkölcsiségével emelkedik ki rabtársai és a kinti világ szabad rablói közül. Nem árulja el bűnrészeseit, másrészt a bíróság előtt azért tagadja vétkét, hogy húga tisztaságát védje, segítse megőrizni. Az írói problémák áthidalásában a ballada és a színpadi tragédia műfaji rokonsága segít. Hevesi Sándor elemzése épp ezt magyarázza: „A régi balladák elragadóan drámai lüktetése abból a pszichológiai kényszerből fakadt, hogy a balladát zenekíséret mellet hallgatóságnak, tehát közönségnek adták elő. Mihelyt valami előadásra van szánva s nem olvasásra: teljesen megváltoznak az életföltételei. Az előadásnak és a közönségnek eleven érintkezése sok olyat fölöslegessé és lehetetlenné tesz, ami az olvasásra szánt műben lehetséges, sőt szükséges. Az előadó és a színész (utóbb a színpadi keret) önmagával is motivál és magyaráz, a közönség fantáziája állandóan funkcionál: ez a nyitja a balladának és minden színpadi műfajnak.” A balladai szaggatottság, egyes motívumok ismétlése, jelenetek és gondolatsorok tömörítése, mindez Gárdonyi drámájának szerkezetére is jellemző. Az első felvonás kitűnő megoldásait, széles alapozását gyorsuló ütemű jelenetek — inkább belső feszültségeket jelző, mint látványos összeütközések — követik. A tréfás leánykérés után, a szolgabíró Horváth Miklós marasztásakor felhangzó dal, a „Lányom, lányom, rozmaringom” nem népszínműi kellék, hanem a reveláció erejével ható felfedezés. A muzsikus cigányok vallatása és a lókupec Salamon kihallgatása a múlt századi életet, társadalmi megoszlást is jellemző szinfolt. A harmadik felvonás Anna villámként lecsapó tettére és a balladai szabálynak (bünhődésnek) megfelelő látomásra koncentrált. Gárdonyi tudta, hogy tisztátalan kézzel nem lehet tisztességes célt elérni, tehát Fehér László jellembeli változása (önmagának bevallja bűnét, de társait nem árulja el) kevés a drámai katarzishoz. A tragédia igazi hőse csak Fehér Anna lehet. Aki hőn szeretett bátyja életéért áhítatosan küzd, s annak tilalma ellenére, egyetlen lehetőségként, ártatlanságát is feláldozza. Nehéz utat jár meg; nemcsak a szolgabíróval viaskodik, hanem önmagával is ellentétbe kerül, amíg Dömötör boldog menyasszonyából megalázott, semmibe vett pária, majd önkezével ítélkező hős lesz. Ennek a sajátos falusi lánynak a megformálását, lelkiségének összetettségét, hangjának s mozdulatainak állandó rezgését Sík Sándor érzékelte a legtalálóbban. Anna nem feltűnően szép, talán túlságosan is tartózkodó lény. Sokak számára a lelki tisztasága, beszédje a vonzó, amelyből „valami nyers, félig érett fanyarság árad”. Mentalitása Az én falum novellafuzér parasztlány-típusaitól is el-eltérő. S Gárdonyi az eredeti történetet (pontosabban: Anna átkát a drámai fokozás érdekében) azzal egészíti ki, hogy becsapottságát észlelve tőrt kap a kezébe - az ígéretszegő aljasságát megtorlandó. Költői ambícióit mutatja (hogy a népköltészetből és ahhoz simulva teremtsen új minőséget) a népballada és a színpadi mű befejezésének összehasonlítása is. A hevesi Új Hevesi Napló 37
