Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: „Isten törött csellója, hallgatok”
legalább egy órát elüldögélni a Líceum és a székesegyház közötti parkban. Megadatott neki a lehetőség, örömmel számolt be arról, hogyan szembesült régi emlékeivel, gyönyörködött a város természeti és architektúrái szépségeiben. Igen hasznos baráti eszmecserét folytattunk jeles nemzedéktársairól, a sokunk számára igen kedves Kovács Kálmánról, Béládi Miklósról, a kivételes müértő Kiss Ferencről. Szívem szerint méltatta lglói Endre jelentőségét az egyetemi hierarchiában, Karancsy László kivételes tudósi felkészültségét az oktatói munkában... Megilletődve hajtott fejet a Dobó Gimnáziumban az egri-gyöngyösi kötődésű Bán Imre emléktáblája előtt. Dicséretes és derék dolognak mondta, hogy a nagy professzor emlékét egy szép, Bitskey István által felavatott emléktáblán megörökítettük. Büszkén soroltuk a debreceni egyetem Heves megyéhez kötődő tanárainak a nevét: Bán Imre, Lőkös István, Bitskey István, az abasári születésű, egykori gyöngyösi gimnazista Fülöp László, a káli gimnáziumban is tanító Szuromi Lajos, a testvérhúga és rokonai révén Egert nagyon szerető Julow Viktor. Felidéztem Bán Imre professzor egri látogatását, a Dobó Gimnáziumban tartott előadását, a városban tett közös sétánk felejthetetlen hangulatát. Ecseteltem a Julow Viktorral és Magdolna asszonnyal kapcsolatos emlékeimet. A kedves debreceni professzorom Braun-völgyi kertemből csodálattal nézte az Egedről induló, a légtért benépesítő, a völgy fölött lebegő és suhanva tovaszálló sárkányrepülőket. Már nem volt lehetősége távoli utazásokra, de képzeletben színes utazásokat tett, szárnyaló fantáziával beszélt Indiáról, úti terveiről... Augusztus 13-án Juhász Béla részt vett az egri várban a füzesabonyi sztráda- építéskor feltárt régészeti leletek kiállításának megnyitóján. Régi tanítványokkal is találkozott, köztük a kiállítást megnyitó dr. Csiffáry Gergelyné Schwalm Edittel, akinek szíves invitálására a közös vacsorának is vendége volt. Az egri várból a Bérc utcán sétáltunk el a Jankovics utcába, a 92 éves Apor Elemérhez, Kálnoky László első mesteréhez. Gyönyörködtünk a Tetemvár pereméről nyíló csodálatos kilátásban. Apor Elemér és Juhász Béla találkozása, beszélgetésük, egymást szívből megölelő búcsúzásuk ma is megindítóan szép emlékem. (Ki gondolta akkor, hogy kettőjük közül melyik fog előbb eltávozni az élők sorából!?) Apor Elemér kis házától a Bükk sétány felé lépkedve, kifejezte örömét, hogy találkozott egy humánumban, emberi tapintatban, szeretetében kivételesen gazdag lélekember- rel, aki a genius locit testesíti meg. Dedikált verseskötetet kapott egri költőbarátjától, akinek a verseit megismerve, tanulmányt készült írni költészetének humánus tartalmairól, esztétikai szépségeiről. (Később levélben tudattam arról, hogy Apor Elemér különösen azt sajnálja, hogy nem tudott a dedikációhoz személyre szabott szöveget írni és általam üzeni, hogy a kihagyott fehér oldalrészen láthatatlanul ez olvasható: „Fogadj engem is szeretetedbe!" Augusztus 14-én este a lakásunkon részese lehettem annak a tanulságos, szerfölött konkrét eszmecserének, amelyet Juhász Béla Murawski Magdolnával, az Új Hevesi Napló főszerkesztőjével folytatott. Példamutató hozzáértéssel, önzetlen szeretettel osztotta meg szerkesztői tapasztalatit, meglátásait, tette meg javaslatait. (Tudtam, mennyire méltányolta Moldvay Győzőnek, a Délsziget főszerkesztőjének vállalkozásait, becsülte a nemrég megszűnt, fontos értékeket tudatosító hatvani irodalmi fórumot.) Kiderült, érdeklődéssel figyelte a megújuló Új Hevesi Naplót, olvasta sorjázó lapszámait. Ügyszeretetének bizonyítéka: az Apor Elemér lírájáról tervezett tanulmányt az Új Hevesi Naplóban szándékozott publikálni. Sajnos, a szép elgondolás megvalósítását betegsége megakadályozta. Mindig korrekt, habitusában példás, véleménynyilvánításában megfontolt, mértéktartó ember volt. Egri látogatásakor is nagyon barátságos, kitűnő, derűs társalgónak 44 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
