Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: A mágia klasszikusa, Európai köldökzsinóron
mély szimbolikája. De számtalan más értelmezés és variáció lefejthető Dylan Thomas lírájáról, még csak nem is intellektuális természetű tevékenységként, csupán az érzelmek és az akarat szintjén. Azaz - ahogyan Humboldt fogalmaz - az ember azért veszi körül magát szavakkal, hogy asszimilálja a tárgyi világot. Az élet dinamizmusa (s ami mögötte megfog: hatatlan) az a mítoszteremtő elem. Dylan Thomas álom-elemeinek, démonikus-kozmoszi jegyeinek, ennek az öntörvényű és hasonlíthatatlan költészetnek egy óriási mozgatórugója lehetett még a mitikus alapokon kívül: a 39 évesen elhunyt lírikus szinte állandó alkoholmámora, s az ebből származó vizionárius-hallucinációs aura, amely nyilván segíthette abban, hogy nála a rejtelmek elevenen énekeljenek (Miközben fizikailag pusztította. A szintén az alkohol áldozatává vált színész barátja, Richard Burton egy interjúban említette, hogy sohasem látta Dylan Thomast enni, csak inni). Ezek a kamaszkori-ifjonti versek is óriási kulturális hátteret föltételeznek, az ösztönös emocionális megnyilvánulások mellett, s valóban ezek teszik e korai verseket is élvezhetővé és izgalmassá. A fordító asszociációs szótárt mellékelt a költemények könnyebb megértéséhez, s ez némileg újszerű az ilyenfajta kiadványoknál, hiszen nem száraz jegyzetekről van szó, hanem kulcsot jelent a szövegek felfejtéséhez, a szövegek interpretációjához. A versek folytatásaként fogható föl a Szerelem Térképe című mágikus elbeszéléseket tartalmazó kötet, amelyek voltaképpen verses prózák az átültető szerint is, hiszen inkább a lírához kapcsolhatók műnem szempontjából, mint az epikához. Amíg az alkohol mint az élet elviseléséhez szükséges testnedv működött Dylan Thomasnál, addig a férfi-nő viszony, a nőnek determináns léte és szerepe e kozmikus költészet kardinális ágát, a kozmoerotikát (a fordító kifejezése) képviseli. A megértést ez esetben is az átültető Dylan-szótára segíti, s egyben betekintést enged a fordítói műhelymunkába, abba az izgalmas laboratóriumba, ahonnan a század egyik klasszikus mágusának szövegei magyarra váltan lesznek újra és újra élvezhetők. Jungrd kell hivatkoznunk: A gyermek a tudattalan méhéből születik, az emberi természet mélyéből, vagy inkább az eleven Természetből. Az emberiség kalandjának körforgása Dylan Thomasnál nagyszerű művekben testesül meg. Ahogyan ő maga vallotta: A világ sosem marad ugyanaz, ha egy jó vers hozzáadódott. Erdődi Gábor elfogult és értő kutatója, magyarázója - nemcsak fordítója - a walesi dalnoknak, hál’Istennek. Ahogyan vallja: Az olvasónak kell hullámoznia, hömpölyögnie eme óceáni költészet taraján, a titkokat ne lesd meg elvével, úgy, hogy hasson rád a dylani lebegtetés és sejtelmesség. Amely milyen is? Idő szava csüng csont minden fejezetén Idő magva búvik ágyék ölén S amíg Napvilág, az élet-szemeknek csírázni kell Mert szól újra meg újra az ige: Emberé legyen az Idő. Az ausztrál bennszülöttek állítólag a kreatív, mítoszi időt álomidőnek nevezik, noha képesek arra, hogy megkülönböztessék az álmot az éber tapasztalattól. Kívánjuk, hogy így fogadja az olvasó is - Erdődi Gábor átültetéseiben - Dylan Thomas mágiáit. Új Hevesi Napló 79
