Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÖZÉLET - Löffler András: Szentek pedig vannak
- Az osztrákok jelesre vizsgáztak. Minden a helyén volt. Ahogy Koltay Árpád, a sítábor szervezője köszönőlevelében írta: Mi - túlélők - az áldozatok emlékét örökre megőrizzük a szívünkben. Ugyanígy minden osztrák ember emlékét is szívünkbe zárjuk, akik a mentésnél segédkeztek, vért adtak, a kiutazó hozzátartozóknak szállást ajánlottak, vagy valamilyen segítséget nyújtottak. Ez nagyszerű emberi teljesítmény volt. Szó szerint megmozdult az egész környék.- Papi életedben kerültél-e már hasonló helyzetbe?- Nem. Ez a baleset minden eddigi tapasztalatomat felülmúlja. Egyébként az itteni újságokból tudom, hogy Ausztriában 1945 óta nem volt ilyen sok életet követő buszbaleset. Meg kell mondanom, hogy rengeteget tanultam belőle.- Van-e olyan gondolatod, amelyet útravalónak szánsz mások szántára?- Igen. Az emlékek talán az évek során elhalványulnak. Az arcokat is elfelejthetjük. De ha megtapasztaljuk, hogy mit jelent embernek lenni, az megmarad nemcsak most, hanem mindörökre. Löffler AnfcrÁs Szentek peí>Í5 v^nn^k A keresztény értékelvű közvélekedés már harcedzett és védett azon buta és ostoba médiaterrort látva, amelyet a megyei napilap képvisel. Az arrogancia jeles példája a közelmúlt egyik legjelesebb és a magyarság erkölcsi önmeghatározása szempontjából legkiemelkedőbb eseményének kommentálása nyomán történt. Azok után, hogy Apor Vilmos győri püspököt boldoggá avatták, II. János Pál pápa kanonizálta az ötödik magyar szentet, Kingát, aki IV. Béla magyar király leánya volt. Talán mellékes lenne, hogy ki is volt valójában Szent Kinga, hiszen a magyar közvélemény túlnyomó többsége mit sem tud az évszázadok ködébe süllyedt szentéletű nőről. Példamutatása azonban örök és egyetemes értékű és semmiképpen sem korhoz kötődő. Bemutatása és méltatása a magyar médiában elmaradt. A tájékoztatás jóvoltából a közvélemény lényegesen több információval bír mindenféle gaztettek részleteiről és elkövetőiről, mint saját hőseinkről. Bőven olvashatunk kormányunkat, annak első emberét is oktalanul pocskondiázó sorokat. Nos, nem vitás, hogy a Kinga-ügy periférikus jelentőségűvé zsugorodott, illetve zsugorították. Nincs igazán hírértéke annak, hogy valaha, úgy nyolcszáz évvel ezelőtt valaki - mellesleg magyar királylány - törődött a rábízott nép szegényeivel. Aki ma a második évezred Európájában ilyen embert ünnepel, talán nem is normális egészen. A pénz világa nem azokról szól, akiknek nincs pénzük, akik szegények. A tájékoztatást a pénz felkent szentjei jelenítik meg. Ehhez képest Szent Kinga nem érdekes, mert a játékszabályokat másként alkotják. A megyei napilap szellemiségéhez méltó módon, kérdőjellel tette fel a kérdést Szent Kinga ügyében: Boldogok a szegények? Új Hevesi Napló 59
