Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÖZÉLET - T. Ágoston László: Bizottságosdi
T. Ágoston László BízottsÁ$osí>i Végre megalakult a Bizottságok Munkáját Véleményező Bizottság! Én lettem az elnöke. Mindkettő fölöttébb időszerű volt már. Mert ugye annyi a bizottság, hogy kell egy szerv, amelyik ellenőrzi, koordinálja a munkájukat. Aztán meg az is tarthatatlan állapot volt, hogy minden kollégának volt már bizottsága az osztályon, csak nekem nem. Miért pont én legyek bizottságtalan? Néhány rosszindulatú egyén már azt kezdte el híresztelni, hogy alacsonyabb beosztásba helyeznek, mert hogy nekem még egy albizottság se jutott. Most aztán törülgethetik a szemüket: az enyém a legfontosabb bizottság. No, persze nincsenek véletlenek. Bár nagyon okos ember vagyok, de ezt spéciéi nem én találtam ki. Még a szemináriumon tanították, anno... Állítólag Marx mondta, de lehet, hogy ő is hallotta valamelyik bizottsági ülésen. Szóval nincsenek véletlenek. Én se véletlenül kerültem a bizottságom élére. Én okos, szép és rendkívül fontos ember vagyok. No, nem annyira fontos, mint mondjuk az Országos Főbizottság Elnöke, de majdnem. Mondjuk így: középfontos. Mindenesetre fontosabb, mint a többi bizottságé. Különben versenyben állunk (ülünk) a kollégákkal. Van, akinek már két bizottsága is van. A Kikericsnek három, de ebből kettő albizottság. Rajtam kívül ő a legfontosabb ember, mert az egész családja támogatja. A felesége is alapított egy lakóhelyi bizottságot, az apósa a Vadász Klub titkára (de állandóan csak bakot lő), az anyósa a Kötögető Vénasz- szonyok Egyesületének pénztárosa (szabad lábon védekezik), a lánya a Csinibabák háziasz- szonya, a fia pedig a nagyfőnökkel horgászik Siófokon. Nem könnyű ezzel lépést tartani, kérem. Az én anyósom például kerek perec kijelentette, hogy nyúltenyésztést nem vállal. Jó, azt átvette a feleségem harmadik bizottságának. Az apósom Golf Bizottságot akar. Most aztán kilincselhetek, mire valaki épít neki egy golfpályát... A fiamnak meg fölajánlottam a Füstmentes Előszoba Mozgalmat. Azóta a konyhában pipázik. Fliggyék el, nem könnyű az életem. Egyik bizottsági ülésről rohanok a másikra. Beszámolók, hozzászólások, szavazások... A múltkor egy békefenntartó ülésen a Nyúlte- nyésztési Szakbizottságra írt hozzászólásomat mondtam el. Jó, senki se vette észre... Megszavazták a javaslatomat is, hogy jövőre még több nyulat kell exportálni. Igaz, ami igaz, ezt is csak békében lehet megvalósítani. De ki fog nyulat tenyészteni, ha mindenki ott ül a bizottsági ülésen? A múltkor egyidőben három bizottsági ülésre voltam hivatalos. A Méhész-, a Szarvasmarhatenyésztő- és a Kismamákat Segélyező Bizottságéra. Pendliztem, kérem. Az egyiken meghallgattam a beszámolót, a másikon a hozzászólásokat, a harmadikon megszavaztam a határozatot. Az egyik pofa azt mondta, hogy ha sűrű ráccsal vesszük körül a kalodát, a dolgozók bejárhatnak ugyan, de az anya nem tud kiszabadulni. Még ilyen pofátlanságot! Hát ez a demokrácia? Azonnal föl is pattantam, és a humanitás jegyében tiltakoztam a kismamák fogvatartása ellen. Egyben a középhatóság nevében bejelentettem azt is, hogy az ilyen szadista hajlamú férgeknek nincs helye a Kismamákat Segélyező Bizottságban. Hihetetlen kavarodás támadt. Már-már meg akartak lincselni, mire odasúgta az egyik kolléga:- Te hülye, ez a Méhész Bizottság! Az anyanevelésről van szó... Rendben van, csak neveljék, de hát az általános rendező elvek szerint mégis csak nekem van igazam, hiszen én vagyok a Bizottságok Munkáját Véleményező Bizottság elnöke... Új Hevesi Napló 55
