Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Szecskó Károly: Kodály Zoltán és Eger
A Mester ezt követően G. Varga Györgyi: A budapesti köznyelv és a kiejtési norma című előadását is megkritizálta. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az említett téma nem teljesen ismeretlen számára, hisz a nyelvésznő korábbi írásait már olvasta e témáról. Mégis ,,némi aggályom van — jegyezte meg -, hogy a kétmilliós város beszédét lehet-e egyszerűen pesti nyelvnek nevezni. ” Végül az előadók közül utolsóként Fischer Sándor: Kiejtési problémák a rádió és a televízió gyakorlatában című előadásához fűzött megjegyzéseket. Ebben utalt arra, hogy őt már elejétől fogva bosszantotta: „a rádióban állandóan hangzó rossz magyarság, és amennyire lehetett, iparkodtam is közbeszólni, régen is, újabban is. ” A kiejtési konferencia szervezői a Kodály-házaspámak egri tartózkodása alatt gazdag programot szerveztek. Többek között elkalauzolták őket a helyi I. számú ének- zenetagozatú általános iskolába, ahol a tanárok és a gyerekek a Mestert és feleségét nagy örömmel és szeretettel fogadták. Pogány Ferencné tanárnő később Bakos Józsefnek így emlékezett e látogatásáról: „Kodályból áradt a gyermekek iránti szeretet, s dicséröleg jegyezte meg Kodály, hogy a gyerekek »szívből énekelnek« ”. Az egriek utolsó találkozása Kodállyal 1966 decemberében Budapesten volt, amikor is az emlitett iskola két tanára, Dienes Tiborné és Moskovszky Vincéné az intézmény kórusával születésnapja alkalmával lakásán látogatták meg a Mestert. Dienes Tiborné tanárnő a látogatásra így emlékezett: „Kodály tiszteletére a Köszöntőt énekelték el, Vass Mari — aki ma már az Operaház zenekarának fuvolistája — adta meg a hangot hangvillával. Kodály állva hallgatta meg a kórust, majd az éneklés befejezése után jó tanáccsal látta el a gyermekeket. Elmondta például, hogy a hangvillával közben is lehet ellenőrizni, nem csúszott-e el a kórus. ” Moskovszky Vincéné többek között a következőket jegyezte fel a Mesternél történt látogatásáról: „Nagy élmény volt iskolánk kamarakórusa számára, hogy Kodály Zoltán születése napján énekszóval köszönthettük. A Mester a lakásán fogadta a kórust, és csokoládéval kínálta a gyerekeket. Megajándékozta a kórust a Bicinia Hungarica néhány példányával is. A Mester a látogatást írásban is megköszönte. Levelében ezeket olvashatjuk: „Szíves emlékezését születésem napjáról hálásan köszönöm, jókívánságait szívből viszonzom. Kodály Zoltán. ” Kodály Zoltán egri látogatásait érdemes volna a városban emléktáblán is megörökíteni. E táblát egy döntés értelmében el lehetne helyezni egy adott helyen (ciszterci gimnázium, I. számú iskola, Líceum). Az illetékeseknek kellene határozni arról, hogy e három intézmény közül az emléktáblát melyiken helyezik majd el. Új Hevesi Napló 71
