Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kaló Béla: Kis magyar genealógia, Irodalmi testvériség
A párizsi Conciergerie, a híres fogház egyik folyosóra nyíló cellájában őrizték Marie-Antoinette-et 1793. augusztus 2-től október 16-ig. A királyné cellájának bútorzata akkor egy ágyból, egy székből és egy mosdóasztalkából állott, s spanyolfal választotta el őrétől (A feljegyzések szerint éjjel-nappal két smasszer őrizte a szerencsétlen királynét. A Temple-ben hagyott keserű sorsú gyermekeinek emléke, magánya, fényűzéstől megfosztott, fÖldrezuhant nőiessége két és fél hónap szakadatlan szenvedést okozhatott neki.) A kivégzés előtt álló, fölváltva imádkozó és szipogó Marie-Antoinette-nek a szomszéd cellában raboskodó, royalista, swifti iróniájú magyar úriember (kit másnap, esetleg harmadnap végezhettek ki) bizonyos Comte de Andrassy egy-két bátorító szót súgott még (mint aki már tisztában van a folyamat lényegével): Courage, Madame, cela ne dure qu’un instant. Bátorság, Asszonyom, az egész nem tart sokáig. Comte Andrassyról pedig fönnmaradt, hogy még rákacsintott a tömegre, mielőtt nyakára csapódott a bárd, valami csúfondáros mosollyal, s csak azután hullott a kosárba ez a (nyilván) luciferi-kaján arc. Az összesereglett tömegben ott állt egy hamuszürke arcú szolgálólány (most már tudjuk, hogy Marie Lis-Cay), kezét gömbölyödő hasán összefogva. 1794 januárjának elején megszületett a fattyú, közel egy hónappal túlhordva, sárga sapkával a fején, s (Comte de Andrassynak a cselédekkel folytatott liberalizációja eredményeként) a keresztségben a Pierre nevet kapta: a sors kifürkészhetetlen akaratából szó szerint a forradalom gyermeke lett. SUPPLEMENTUM: Pierre-t egy ostoba fátum folyamodványaként valójában nem a forradalom szülte, hiszen mint tudjuk, neve kősziklát jelent, s ez a név kötelez. Nem bizonyos, hogy kivándorolt Amerikába, innen-onnan csak annyit lehetett megtudni, hogy sorsa, mint a Gondviselés játékszere ide-oda vetette. Ahogyan naplójában írta: „Ils son partis, chacun vers son destin, mindenki a maga végzete felé indul el, s mindenkire ott leselkedik a saját magának kiszabott idő”: chacun son tour.” Rájött: a ’89-es francia revolúció kettéhasított egy világot (miként annak idején a reformáció), s a szakadék azóta is létezik, sőt mélyül. Utazásai során mindig maga mögött hagyott egy táblát: I’ll be with you in just a moment, azonnal jövök. Coda Senki ne keresse a hevenyészetten összeszedett iratok tanulságait, hiszen azok nem léteznek, s ezek a töredékek mit sem bizonyítanak. Az élhető életet a Sors mindenkinek a saját alkatára formázza, s ez így is van jól. Káló úr és Pogány úr, az örömszülők kölcsönösen gratuláltak egymásnak az esküvő alkalmából. A két szúrós szemű feleség tüntetőén oldalra fordította a fejét, ők talán már tudtak valamit. 44 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
