Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Gárdonyi és a tizenkét négyszögöl
magát és elutazott Konstantinápolyba, tanulni mindazt, ami török, abban a regényben, ami már kezdett kibontakozni benne. Közben az ügy országos botránnyá kezdett dagadni. Bródy Sándor is szóvá tette az „Otthon” körben, az újságírók klubjában. Május 23-án zajlott le az a nevezetes városi közgyűlés, amely elé Babocsay Sándor ügyvéd és társai indítványt terjesztettek, adjon a város Gárdonyinak nem tizenkét, hanem hetvenkét négyszögölet, virágoskertnek, mégpedig díjtalanul. Az indítványt majdnem száz képviselő írta alá, s a képviselőtestület „zajos helyesléssel” fogadta el az indítványt, mégis odamódosítva, hogy haláláig tartó haszonélvezeti jogot biztosított Gárdonyinak a terület felett. Az Egri Híradó lelkes cikkben számolt be az eseményről: „És felállott a képviselőtestület, mint egy ember s mint egy torokból hangzott fel a szó: ültessen bele rózsafákat, amelynek árnyékában daloljon nekünk a mi édes szép nyelvünkön.” A képviselőtestület döntésének visszhangja támadt az egész ország sajtójában. A Pesti Hírlap így írt: Üdvözlégy nemes, szép Eger. Gárdonyi Géza köszönőlevelét szeptemberben olvasták fel a képviselőtestületben. Néhány mondat a levélből: „Ennek az egyszerű telekügynek az elintézése kiemelkedik a hétköznapi ügyek sorából. Meghallotta az egész nemzet és felörvendett rá az egész magyar irodalom. Nem az én csekély személyem és nem ez a földterület volt a súlypontja ennek a dolognak, hanem az a gondolkozás, amellyel Eger városa ismét a példaadás magaslatára lépett. Ez a város a magyar dicsőség városa. Minden kő hazaszeretetről és a nemzeti kötelességről beszél benne... Ha már az én csekély személyemben tette nyilvánossá Eger városa, hogy a magyar irodalom jelentőségét minden városnál előbb méltányolja, áldom azt a szerencsés napot, mely engem húsz év múltán ismét ide vezetett s áldom azt a szívdobbanást, amely megállított e barna várromok mellett s itt tétette le velem a vándorbotot.” És még ebben az évben, 1899 karácsonyán a Pesti Hírlap megkezdte folytatásokban az Egri csillagok közlését. Új Hevesi Napló 23
