Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A kisember kocsija
Mindenki kiabált, mindenki segíteni akart, egyedül Janka állt a kapuban hanyagul a vállára vetett kabátban, eltorzult félmosollyal az ajkán. Meg volt győződve róla, hogy mindez csak az ő bosszantására történik.- Ugye, megmondtam, hogy nem ért hozzá?!... - mondta, és lebiggyesztette az ajkát. De hiába volt a produkció, senki nem figyelt rá. Feri állt legközelebb a tűzhöz, ő kapkodta ki a segítők kezéből a vizet, és próbálta elfojtani a föl-fölcsapó lángnyelveket. Egyszer olyan közel hajolt, hogy a hajába kapott a láng. Jóska éppen mellette állt egy jókora hólabdával a kezében. Gyorsan a fejére nyomta. Janka ezt is szenvtelenül figyelte. Csupán ennyit kiáltott oda:- Ha összekormozod a kabátodat, én ugyan ki nem pucolom... Majd elviszed a tisztítóba, édes fiam! Egy pillanatra mindenki megállt. A rokonok méla undorral, a szomszédok értetlenül néztek az asszonyra. Senki se szólt, csak a fejüket kapták föl, mint az igáslovak, ha mellettük csap le a villám. Észre se vették, amikor bement a házba. Mire odaértek a tűzoltók, már csak a fekete füst gomolygott a kocsi fölött. A biztonság kedvéért azért megszórták a poroltóval.- Nagy szerencséje van, hogy nem robbant föl a tank - mondta a parancsnok, és aláíratta Ferivel a jegyzőkönyvet. - Piszok nagy szerencséje... Később a feketére kormozódott autót betolták az udvarra. Ekkor Janka már útra készen állt az ajtóban.- Ne haragudjatok - mondta a semmibe révedő tekintettel -, de nekem elegem van. Visszaköltözöm anyuékhoz. Ha látni akarod a gyerekeket, ott találsz. Szervusztok! Feri kormos arccal, megpörkölődött hajjal állt a kocsi mellett. Nem szólt, csak bólintott. Amikor Janka eltűnt az állomáshoz vezető úton, felnyitotta a motorház tetejét, megtapogatta a még mindig meleg, feketére égett motort, és elgondolkodva odaszólt Karcsinak:- Egy hónap alatt rendbehozom, bátyó!... Az öregasszony szepegve állt mellettük, és legyintett.- Ezt, fiam? A büdös életbe se... És még ez a Janka is milyen csúfot űzött velünk... így lejáratni a szomszédok előtt...- Én már csak azt mondom, szerencse, hogy így alakult - tette az öccse vállára a kezét Karcsi. - Igaz, oda a karácsonyunk, meg a kocsid is, de legalább tisztán látod, ki ez a nő. Mire elolvadt a hó, Feri valóban megcsinálta az autóját. Egyenletesen zümmögött a motor. Olyan egyenletesen, mint talán még soha. A karosszériát élénkpirosra fújta, s még a gumikat is kicserélte fútózottra. Csak egy pillanatra ugrott be az anyjához. Nem látogatóba, csak hogy megmutassa az új kocsiját, és bejelentse: mindent rendbehozott. Most indul Jankáért és a gyerekekért az anyósához. Új Hevesi Napló 17
