Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A kisember kocsija
T. Ágoston László A kisember kocsija Karácsonyra se enyhült az idő. Hiába ígérte a meteorológia a délnyugati széllel érkező enyhébb légtömegeket, a szentestén is metsző északi szél rázta az ablakot, és jégkristályokat vágott az utcára merészkedők arcába. „Vajon ilyen ítéletidőben útra memek-e kelni a gyerekek?” - morfondírozott magában az öregasszony. O felkészült mindhárom fogadására; ott sorakozik a spájzban a stelázsin a tizenöt adag kocsonya, a nagylábos tele aranyosan gyöngyöző tyúklevessel, a tálakon szépen fölrakva a bejgli... Mákos, diós, ahogy illik, sőt túrós lepényt is sütött, mert a Feri fia azt szereti a legjobban. A szentestét otthon tölti valamennyi a családja körében. Csak az első ünnepen jönnek. Hívták őt is, hogy ünnepeljen velük, de nem megy. Nem való az... No, meg bármelyikhez menne, a másik kettőt megsértené. Akkor már inkább elballag a templomba, meghallgatja az éjféli misét, és eltelt az este. Meg is beszélték a szomszédasszonnyal, hogy együtt mennek. A két özvegy... Csak nehogy elromoljon valamelyiknek a kocsija útközben, mert mire segítséget kapnak, akár meg is fagyhatnak ebben a farkasordító hidegben. Piroskáék érkeztek elsőnek a déli harangszó előtt. A nagyobbik fiú előrefutott, ő csöngetett be a kapun. A picit a nyakában hozta az apja.- Vonattal jöttetek, Pistikém? - kérdezte az öregasszony.- Azzal hát, mama. Apu nem tudta beindítani a tragacsot. A végén még bele is rúgott, olyan dühös volt.- Nahát... karácsonykor nem illik dühöngeni...- Anyu is mondta neki, hogy hagyja a fenébe, oda kell adni az ócskavasgyüjtőknek azt a szemétládát. Olyan öreg, hogy már alkatrészt se lehet kapni hozzá. Azt is mondta, hogy ha fölszámolnák az órabért, amennyit bütykölt rajta, azon már akár új kocsit is vehettek volna.- De azért nem veszekedtek, ugye?- Á... nem szoktak. Csak belerúgott apu a kerékbe, aztán megnéztük, mikor jön a vonat. Alig telt el egy óra, Karcsiék csöngettek. Feri büszkén újságolta, hogy a nagyfia, Karcsika vezetett egész úton. Két hete szerezte meg a jogosítványt. No, persze, mellette ült az apja is, mert biztos, ami biztos, de egyszer se kellett közbeavatkoznia. Nagyon jók a gyerek reflexei, ami ilyen csúszós úton a legfontosabb. A nyáron külföldre mennek. Milyen jó lesz, ha a két Karcsi fölváltva ül majd a volánhoz. Sokkal nagyobb utat tehetnek meg pihenés nélkül, és egyik se lesz hullafáradt.- Feri azt ígérte, hogy már a reggeli órákban itt lesznek. Csak nem történt valami bajuk? - kérdezte az öregasszony, de inkább csak úgy, önmagától, senkitől se várva választ.- Ugyan, ne fesd az ördögöt a falra! - mondta Karcsi. - Ismerhetnéd már a kisfiádat. Haő megígéri, Janka biztosan kitalál valamit, hogy másképp alakuljanak a dolgok. Aztán jól összevesznek, és végül mindig az történik, amit a drága sógornőm a fejébe vesz. Én ugyan egy napig se tudnék együtt élni vele.- Jól van, te csak ne bántsd az öcsédet! Éppen elég baja van neki anélkül is. Azt hiszed, nekem nem fáj, hogy ilyen szerencsétlen? Nem elég, hogy az első házassága tönkrement, most még ez is... Mit tehetne? Ott a két gyerek a Julinál, oda megy a fél fizetése. Aztán itt is a két gyerek... Rossz csillagzat alatt született szegény, az már biztos.- Rossz csillagzat, rossz csillagzat... azért mégse kellene mindent eltűrnie. Úgy basáskodik fölötte az a nő, mintha ő lenne a mit tudom én, kicsoda. Tökéletesen tisztában van az anyagi helyzetükkel, de azért még a vécére is kocsival akar menni. Figyeld meg, egyszer még a fára mászatja azt a szerencsétlent!...- Te csak ne jósolgass! Gyertek, üljünk asztalhoz, ne váljunk tovább! Ki tudja, mikor érkeznek?...- Valóban nem érted, vagy csak nem akarod megérteni? Ötvenezer forintért megvetette vele azt az ócska, tizenöt éves roncsot. Tudod, mit lehet kapni manapság ötvenezer forintért? Az enyémet százötvenezerért hozták rendbe a szervizben. Csak a gumik kerültek több mint ötvenezerbe. A Új Hevesi Napló 15
