Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Murawski Magdolna: UNESCO-díjas a Duna televízió
WuraUi WaadoL VNESCO-bífcs a Dvm^ televízió Nemrégiben még arról beszélgettünk Sára Sándorral, a Duna Tv elnökével, hogy gondjaik vannak a túléléssel, be akarják őket olvasztani, más televíziós csatornákkal egyesíteni, mintha az a kulturális érték, melyet sok éves munkával létrehoztak, nem volna elegendő a hazai elismeréshez. Nem mai keletű gondunk az, hogy azok az alkotó körök, melyek egy-egy helyhez ragaszkodnak (szülőváros, haza, régió) és nemzeti vagy egyetemes értékekben gondolkodnak, jóval kevesebb figyelmet szereznek szűkebb pátriájuktól, s hogy városuk, hazájuk határain kívül sokkal több lelkes hívet, követőt kapnak, mint a perc-emberkék, a divatáramlatokat elvtelenül követők, az idő rostáján rendre könnyűnek találtatottak. Nem kis figyelmet érdemel a Duna televízió nemzetközi elismertsége, az UNESCO-díj, mert hiszen egyidejűleg szól a műsorok színvonalának és az intézmény vezetőjének, Sára Sándornak. Válogatott és igényes kulturális műsor-összeállításaikért, a határon túli kiemelkedő kulturális szerepéért, melyben egyedülálló, a határon túli magyarságot összefogó szerepéért, továbbá azért, mert az egyetlen TV-csatoma, melynek elnöke világhírű filmrendező is. Egyszóval ezért találta úgy a nemzetközi bizottság, hogy a Duna TV a világ legjobb kulturális csatornája. Ha pedig arra gondolunk, itthon mindez miért nem volt látható, ugyanez a teljesítmény miért nem volt kortársként értékelhető, a szokványos történet jut eszünkbe, elnémított tehetségekről, semmibe vett, el nem ismert tudósokról, művészekről, akiket életükben még csak arra sem méltatott a jelenkoruk, hogy emberszámba vegye őket, tisztességes álláshoz juttassa őket, vagy hogy olyan közeget teremtsen a számukra, melyben eredményesebben, sikeresebben és nem mellesleg boldogabban tevékenykedhetnek. Mikor Sem- melweisre, Misztótfalusi Kis Miklósra, Csokonai Vitéz Mihályra, Csontváryra és József Attilára emlékezünk, nem tudunk nem gondolni a jelenkoruk felelősségére, kicsinyes intrikáira, értetlenségére, műveletlenségére, sznobizmusára, vagy egyszerű emberi gyarlóságára. Általában negatív érzésekre asszociálunk, mint irigység, féltékenység, szakmai szüklátókö- rűség, túlzott konzervativizmus, harag, gyűlölet. Csak egy dologra nem gondolunk, mivel mai (vagy tegnapi) felfogásunk szerint nem szokás a Új Hevesi Napló 79
