Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Szecskó Károly: Egri fotográfusok a XIX. Század második
sikere késztette arra, hogy a következő esztendőben népszerűbb formában is közzé tegye a fényképészet alapismereteit az Egri Értesítőben. Mivel akkoriban kész, gyári fotólemezeket nem forgalmaztak, egy külön kis sikkben a kollódium-réteg készítését is leírta, amely szintén az Egri Értesítőben jelent meg. Az első munka, amely 1840-ben, alig fél évvel a dagerrotípia módszereinek közzététele után jelent meg Magyarországon, Zimmermann Jakab: Daguerre képei elkészítési módjának leírása cimű müve volt. Ezt követte, az időközben eltel évek eredményeivel gyarapodva, Tömösváry László 1863-ban kiadott Magyar fényképész kézikönyve című munkája. Ezek között foglal helyet időben Horváth Zsigmond, már említett két terjedelmes értekezése, melyet így joggal sorolhatunk a hazai fényképezés úttörő írásai közé. Horváth „A fényképészetről" című tanulmányát először a gimnázium 1850-60. évi programjában, majd az Egri Értesítő 1861. évi 23-27. számában folytatásokban adta ismét közre. írásai arra a kérdésre is választ adnak, hogy miért volt az idő tájt kevés amatőr fényképész hazánkban. Ennek hátterében az állott, hogy a felszerelés igen drága volt. Például Horváth saját fényképezőgépe, egy nagy Waibl-féle kamera, 250 akkori forintba került. Ez jelentősen több volt, mint egy szaktisztviselő korabeli havi jövedelme. Horváth Zsigmond dolgozatában legrészletesebben a kor elterjedt és kedvelt nyersanyagáról, a kollódiumról irt. Ugyanilyen részletességgel írta le a talbotípia fényérzékeny anyagainak az elkészítését is. A pozitív papír előállításának módja a kollódiumlemez és a talbotípia esetében azonos volt. Horváth dolgozatában ma már kuriózumnak, sőt meglepőnek tetsző korabeli módszereket is közölt. Többek között szólt a panotípiáról, vagyis a kép átviteléről viaszosvászon felületre. Ez arra nyújtott módot, hogy a kollódiumréteg viszonylag könnyen levált az üvegről. Egyik különös elgondolása a negatív képek, ahogyan ő írta „tagadó képek”, visszafordítása pozitívra („álló kép”-re) kémiai beavatkozás nélkül. Eszerint a „ Tagadó vagy állókép jellege egyedül az alzat (vagyis a lemez hátterének) fehér vagy fekete színén alapszik. ” Az üveglemezt tehát úgy kell exponálni, hogy a sötét részek csak ,, lehetőleg világosszürke színt nyerjenek, hogy a fekete alzaton fehérnek lássék". Ismerte azonban a kémiai megfordítást is. Horváth Zsigmond cikkeiből kitűnik, hogy igen alaposan ismerte korának fotokémiai módszereit, s jól begyakorolta a labormunkát. Még jelentősebb azonban, hogy ismereteit átadta diákjainak is. Amint cikkében közölte, „Klaffer porosz és Angerer bécsi fényképészek utasítása után röviden, mintegy nézettanilag 8. osztályos (a mai IV. gimnázium) hallgatóimnak elsorolom azon módszereket, mely szerint óhajtom nekik a fényképészetet gyakorlatilag is megmutatni. ” A nagyszorgalmú, hatalmas munkabírású Horváth Zsigmond bizonyára több ezer fényképet készített életében. Sajnos azonban jelenleg csak egyetlen felvételét ismerjük az 1880-as évekből, melyen Károly Ireneusz (1854-1929) premontrei rendi fizikust örökítette meg, a röntgenvizsgálatok és a korai rádiózás egyik hazai úttörőjét. Horváth fotói bizonyára az egri gimnázium 1948-as államosításakor semmisültek meg, avagy egy részük valahol még lappang. Horváth Zsigmond ismertetett cikkeinek publikálása után az Eger című újság 1863. december 24-i számában cikket tett közzé Keresztúry Aurél, A fénykép származása címmel. Eddig azonban nem tudtam felderíteni, hogy az említett személy egri fotográfus volt-e. Ugyancsak az Eger című lap 1866. január 17-i számában, a szervező nevének feltüntetés nélkül látott napvilágot az „ Újabb mozzanatok a fényképészet köréből című cikk. A július 15-i számban pedig „A photographia vegytani folyamata" cimű tárca olvasható P. monogram alatt. Kutatásaim szerint a P. szignó mögött Pázmán Alajos természettudós ró72 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november