Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Látogatás Koltón
Losonci Miklós látogatás: bolton Koltó előtt kitárulkozik a világ, előtte kanyarog a Lápos, mint „megfagyott villám”, ahogy Petőfi rátalált a táj egyik varázsára, távolban a Rozsály és a Gutin magas csúcsai. Ott mered az idő érett csöndjében a Telekikastély, mely barokk stílusban épült 1740 és 1760 között, erkélyéről pompás kilátás nyílik. Akkor vált nevezetessé Koltó, amikor a kastély gazdája a XIX. században a vad grófnak nevezett Teleki Sándor lett. Őt Táncsics Mihály nevelte, tisztként harcolt Bem és később Garibaldi seregében. A szabadságharc bukása után megszökött az aradi várbörtönből, távollétében halálra ítélték. Törökországba menekült, később Párizsban és Jersey szigetén élt, Victor Hugo fogadta barátságába. A kiegyezés után hazatért, Kővár főkapitánya lett, 1892-ben hunyt el Nagybányán. Ifjúságában bejárta Európát Liszt Ferenc útitársaként is, akit 1846 őszén vendégül látott Kohón. Liszt óhajának megfelelően meghallgatta a kohói kastélyban a híres máramarosszigeti cigány- prímást, Pócsy Lacit, jegyezgette dallamaikat, melyeket a XIV. magyar rapszódiában örökített meg. Ahogy Liszt Kohóról távozott, kisvártatva 1846. október 20-án érkezed ide először Petőfi. Nagy találkozás maradt el a zeneirodalom és a költészet két világjelensége között, de az fölemelő tény maradt, hogy Kohó és festői környéke ihlető forrása lett Lisztnek és Petőfinek egyaránt. Arra a kérdésre, hogy mi a varázsa Kohónak, ami Liszt és Petőfi művészetét is gyarapította, arra maga Teleki Sándor felelt: „Kertemből a kilátás olyan, hogy kontinentális vidéken ritkítja párját. Házam egy kis lejtős magaslaton áll az előtéren észak felé sima, nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa csoportozatokkal, a térséget a Lápos vize kígyózza végig, s egy magaslatról egész futása látható, mint ő (Petőfi) monda a kanyargó Szamosról: (mint egy odafagyott villám). A másodtéren, a Láposon túl, lankás dombok szilvafákkal beültetve, felettök egy fennsík, óriás tölgyerdőkkel tiszta időben tizennyolc falunak fehér tornya látszik, s minden falu kertjei fákkal úgy beültetve, mintha erdők közepén állanának harangjak hangja elhal- latszik hozzánk a völgybe, s szép időben a nagybányai harang is idáig zúg. A háttérben amifiteátrális kanyarulatban a Kárpátok hegyláncolata... Középen az öreg Rozsály... jobbra tőle a Gutin, a hegyeknek óriás púposa... északról Máramarosba, nézve a Tisza folyását, a magyar Nílust, mely gazdagít és rombol, áldást és végpusztulást áraszt. Távolabb a Hugyin, fején a fehér felleg büszke úr ő, ritkán emeli le fövegét, csakis a nap ragyogását süvegeli. A háromágú Cibles magára húzva a villámokat, mint torreádor a bőszült bikát. El jobbra a Fekete hegy, sötéten, feketén, árnyékban tengerszemeivel... Magányosan, elszigetelten, egyedül a Sátorhegy, sátoralakjával, aljában jóltevő gyógyforrásával. " Teleki Sándor pompás leírásához csupán két megjegyzést fűzhetünk. Egyrészt azt, hogy e látvány ma is érvényes, alig változott a táj. Buján nő a gaz, csalán, de a virág is, fák gömbölyű lombkoronái és boglyák sokasága ezermellű vidéknek hirdeti a kohói mezőket, nagy megnyugvást sugároz a környezet. Még gémeskút is nyikorog, húzza a legény a Új Hevesi Napló 31
