Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bakonyi István: Móricz Zsigmond és Németh László
BIBÉT feS TUDOMÄMT Bakonyi István TJtásiicf fyicpMtut é& 'JtéatetÁ, Áí&fa Ugyanezzel a címmel közölt tanulmányt már húsz esztendővel ezelőtt Cs. Varga István az Alföld c. folyóirat Móricz Zsigmondot ünneplő számában. A tény jól mutatja, hogy közkedvelt téma két író szellemi kapcsolatával foglalkozni, hiszen tudjuk, hogy nagy divatja van az ilyesfajta összevetéseknek más szerzők esetében is. Másrészt azt gondolom, hogy mindig mondhatunk újat bármilyen tárgyban, így ebben az esetben. Cs. Varga István egyébként főként a két író szépírói műveit vetette egybe, s itt most talán az látszik célszerűnek, hogy Németh Lászlónak a Móriczról szóló írásait vizsgáljuk meg - a teljesség igénye nélkül. S a legfőbb fogódzó a Püski Sándor kiadásában a közelmúltban megjelent négykötetes nagy műnek (A minőség forradalma - Kisebbségben) 3. és 4. kötete, pontosabban az itt olvasható néhány tanulmány. Az most kiragadott első írás 1926-ból, az utolsó pedig 1943-ból való. Közben a Németh-életmü számos drámai változáson esett át, a Móricz-életmű pedig lezárult. Németh Lászlónak egyre inkább erős műfajává vált az esszé, a tanulmány, és elmondhatjuk, hogy apránként számbavette a magyar irodalom történetének legfontosabb korszakait és szerzőit. A XX. századhoz fűződő viszonyát persze meghatározza a személyes érdekeltség (a szó legjobb értelmében), hiszen a barátság vagy éppen az ellenféli szerep sok mindent befolyásol. Nyilvánvaló, hogy a régi századok értékelésében kevesebb a szubjektív elem, mint a kortárs irodaloméban. Számolnunk kell itt-ott kisebb-nagyobb tévedésekkel is, de alapjaiban az a fontos, hogy a nagyműveltségü és széles, európai látókörű ifjú, majd kevéssé ifjú szerző szándékai szerint igyekezett reális és irodalomtörténetileg pontos képet festeni az adott jelenségekről és szerzőkről. így vagyunk a Móriczról szóló írások esetében is. Köztudott, hogy a Németh- életmű és életrajz alakulásában milyen kiemelkedő szerep jutott az idősebb mesternek és pályatársnak. Elég tán arra utalnunk, hogy az Iszony megszületésében és Kelet Népe-beli folyamatos közlésében nem maradhat említés nélkül ez a szerep. Ám kettejük szellemi viszonya ennél átfogóbb. Beszélhetünk esztétikai érintkezési pontokról, hiszen mindketten kötődtek a múlt századi próza fő törekvéseihez, ám mindketten - bár különböző módon - tovább is fejlesztették elődeik módszereit. Az is tény, hogy Németh Móriczban „a népi mozgalom apját tisztelte...” S ennek a tiszteletnek művészi hozadékait ott látjuk Németh László korai novellisztikájában, például a pályanyitó Horváthné meghal c. elbeszélésben és más korabeli művekben, a mezőföldi tárgyú írásokban. Ezt különösen érdekes hangsúlyoznunk egy, Kocsis Rózsától származó hajdani felismerés tükrében: „A Nyugat-nemzedék prózaírói közül Németh Móricz Zsigmondot tartotta a legnagyobbnak, de munkásságában inkább a novellát és a kisregényt helyezte előtérbe, semmint magát a regényt. ... Németh a móriczi prózát olyan alapnak tekintette, amelyre a modem irányok ráépülhetnek, de a fejlődés érdekében tovább kell épiteniük...” 2 A mi mostani szempontunkból Kocsis Rózsa mindkét mondata fontos, de ragadjunk ezúttal le az első jelentéstartalmánál. Milyen érdekes, hogy Németh a novellista Móriczot tartotta jelentősebbnek, ugyanakkor azt ma már jól láthatjuk, hogy - a már jelzett sikeres indulás ellenére - ő viszont a regényben, mindenek előtt az Iszonyban és a Gyászban érkezett el életműve legmagasabb pontjához. Mindez természetesen nem teszi igaztalanná, hogy az íróelőd novellisztikája és prózája nagy hatást gyakorolt rá. Új Hevesi Napló 27
