Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Murawski Magdolna: A mulattatás amatőr mesterei
Franca asszony visszautasítja, hogy ők művészek volnának. Aki viszont maga is a művészet anyanyelvét beszéli, annak számára egy pillanatig sem kétséges, hogy művészekkel találkozott rövid időre. Sorstársaink ők, akiket nem övez olyan megbecsülés, mint a legnagyobbakat, és - szerencsére - nem is sztárolják őket úgy, mint a slágerek világának perc-emberkéit. Azért szerencsére, mert az elvtelen majmolás nem ronthatja el őket. Megmaradnak a maguk természetes valóságában - és minőségében. Ezt a szót tulajdonképpen nagy kezdőbetűvel kellett volna írnom, hiszen enélkül nincs valódi művészet, és - valljuk be - amit nem örömmel adnak elő, attól nem is lesz ilyen jó az ember közérzete. A művészet a maga megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan lényegében voltaképpen egy életérzést, egy hangulatot ad át közönségének. Ha a művész sokkolt és frusztrált, azzá válik nézője, hallgatója is. Ha undort fejez ki, a közönség is undorodik (Jó esetben csak a látványtól, nem a művésztől). De, valljuk meg, mégis csak az az igazi, amikor az Olümposz lakói ilyen derűsen mosolyognak le ránk, mint azt a hajdani antik színházak hazájából, Szicíliából érkezett művészek előadása során éreztük. Az üzletekből kisereglő, a Cala Bukuto együttes előadásában gyönyörködő boltosok, és még sokan mások, arra kértek, tolmácsoljam a szicíliai művészeknek: ők voltak a legjobbak. Előadásuk mindenkinek tetszett, s hogy szeretnék máskor is itt látni őket. A többi produkció is jó volt, de van ez a megmagyarázhatatlan valami... és ezt még egy vájt fülű irodalmár is nehezen fogalmazza meg... Kérésüknek immáron eleget tettem. De van még valami, amire senki nem kért, mégis ki kell mondanom. Egy jól sikerült programsorozat mögött mindig ott vannak a szerényen meghúzódó szervezők. Az idei folklórfesztivál háziasszonya, egyszemélyes szervezője Jámbor Ildikó volt. Profi módon organizálta a programokat, a vendégek fogadását, a számukra adott fogadást, étkeztetésüket, stb. Több száz emberét. Bennem mégis egy kérdés motoszkál, lévén, hogy Magyarországon élünk 1999-ben, egy több mint fél évszázados kontraszelekciós korszak után, olykor csüggedő, máskor fellelkesülő érzésekkel. Nos, vajon Ildikónak megköszöni-e valaki, jut-e neki némi erkölcsi, netán anyagi elismerés azután, hogy szervezésből jelesre vizsgázott...? Új Hevesi Napló 79
