Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egy októberi éjszaka, 1956
leltározva. Ezután már átöltözve, minden ávós-katona szabályos szabadságlevelet kapott és eltávozhattak. Az adminisztrációs dolgokat a két parancsnok, a testes százados és egy sötétarcú, sunyi tekintetű ávós főhadnagy intézték, két írnok közreműködésével. A híradós százados nagy örömmel fogadta a rádió főnökét és a két diákot. Azért kérette őket, hogy lássák: az ávós szakasz minden erőszak nélkül, önszántából szerelt át katonának és adta át fegyvereit megőrzésre a híradósoknak. Erről megállapodás és jegyzőkönyv is született, melyet a meghívott tanúkkal is szerettek volna aláíratni. A két tiszt láthatóan jó viszonyban lehetett, mert a szobában a hangulat nagyon barátságos volt és már koccintgattak is egy kupica pálinkával egymás egészségére. A vigyorgó ávós főhadnagy odasündörgött az egyik diákhoz és rá akarta tukmálni revolverét.- Ezt a fegyvert vigye el! Ilyen jó revolver nagyon kevés van a seregemnél! Minden lőgyakorlaton kivCilót öttem vele! - mondta és adta volna a fegyverét és ápolt bőrtokját a diák kezébe. Az ridegen elhárította magától azzal, hogy neki nincs szüksége semmilyen fegyverre, nem akar lövöldözni senkire. Miután a szuperpisztoly nem kellett senkinek, a tiszt lerakta a többi leadott fegyver közé. Ő is átöltözött normál katonának, híradós tizedessé vedlett. Aláírta a jegyzőkönyvet, átvette az elismervényeket, a folyosón elbúcsúzott lassan elszivárgó szabadságos embereitől, akik mielőbb igyekeztek lelépni. Ezután visszatért a parancsnoki szobába, még benyakalt egy deci pálinkát és alázatosan meggörnyedve, kézfogással köszönt el mindenkitől, mert már indulni készült. A mosolygó százados még azért odavetette:- Aztán rendesen viselkedj a szabadságod alatt, te lövészbajnok! - És ő zárta be utána az ajtót. Az őszülő forradalmár rádióparancsnok, aki végig egy szót sem szólt, a jegyzőkönyvet tanúként a diákokkal együtt aláírta, most felállt székéből és az elköszönés előtt megjegyezte az egyetemisták felé fordulva:- Ezek lövik most halomra a diáktársaitokat Pesten. - És mosolytalan arca komorrá változott. A két diák jóval éjfél után érkezett vissza az Egyetemvárosba, ahol a Diákparlament vezetősége már a rájuk zúdult feladatözön teljesítését kísérelte megszervezni, hogy vérontás ne legyen a nagy iparvárosban és ne maradjon őrizetlenül, bárki szabad prédájára fegyver, robbanóanyag és üzemanyag. A következő évben népbírósági tárgyalás volt a Megyei Bíróságon. A Diákparlament hét vádlottjának perében a vád tanújaként a bíróság előtt megjelent a sötétképü, fegyver-kiajánló, hajdani ávós tiszt. Büszkén körüljáratva tekintetét vonult be a bíróság elé, átnézve a már elítéltként, vallomástételre ide szállított egykori tiszttársán. Díszegyenruhában, századosi rendfokozattal, mellén a „Szocialista Hazáért” kitüntetéssel, öntudatos hősként mondta el tanúvallomását: Az ellenforradalmár túlerő megtámadta egységét, eleinte életük kockáztatásával ellenálltak, de végül is lefegyverezte őket az ellenforradalmi parancsnokság alá kerülő katonaság és a diákparlament fegyveresei. Az egyik vádlott el is vette tőle személyi lőfegyverét. A hős láthatóan élvezte a bíró és az ügyész bíztató rokonszenvét és tiszteletét, melyet tüntető büszkeséggel „viselt el” „ az ellenforradalmárok által olyannyira meggyötört” volt ávós tiszt. A szembesítéskor felismerte a „lefegyverző” diákokat és Új Hevesi Napló 63
