Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: A hold jár bent, ezüstben, Szüret, Biedermeyer

A holdßr bent. ezüstben

A kis ház üres, nem él most benne senki és nem csókol, ahogy én akartam tizennyolc éves, édes zavarban

A hold, ha néha arra jár, belép.

Ezüst cipője alig dobban, de csend lapúl most ott, a sarokban.

Tűnődve nézem, mennyi múlt.

A falakon bús, fakó a festék,

itt egyszer ujjaim erős térdedet keresték

Ég cigarettám. Ennyi az enyém.

Ennyi a mámor csak, ennyi füstben. Sápadt a ház, a hold jár bent, ezüstben.

Szüret

Ó, csupa fütty a hegyoldal harsan a fény, mint a kürt, játszik a szájon a bordal hull a vederbe a fürt. buggyan a kedv, meg a szőlő, pára és illat igéz, lánykacagás ez a dűlő, belseje tűz, ize méz.

Vérvörös ajk e gerezd itt ég, aki benne harap, tépd a fogaddal emezt itt, hűsítőn csordul a hab. Feltűnik lassan a gazda, ballag a fénybe tovább, gyűlik a völgyben a haszna: telve az aljban a kád.

Elhunyorít, tova méláz: dús aratása mit ér, tárva a távoli présház