Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Megmenthető-e az emberiség?
WILLE ZUR MACHT: A HATALOMRA TÖREKVŐ AKARAT. Most ebbe nyugodjunk bele? Nincs kiút? Ahogy így morfondírozgattam magamban, eszembe jutott a múlt században élt német pap-filozófus: SCHLEIERMACHER. Élt: 1768-1834. A berlini evangélikus Szent- háromság templom lelkésze és az új berlini egyetem tanára volt. Azt hirdette: a vallás nem ész, nem az akarat dolga, hanem az „ÉRZÜLETÉ”. Élesen bírálta Kant és Fichte vallás- és történelemfilozófiáját. Schleiermacher a vallás önállóságát védelmezte. Elméletével teljesen új irányt szabott a vallásnak és a teológiának. Az ember szinte fel sem fogja, micsoda fantasztikus változásról van szó. Valljuk meg őszintén, az ember csak belebonyolódik a sok „írástudó” magyarázatba. Igaza van Schleiermachemek: az ember bemegy a templomba, letérdel és a sok teológiai tézist teljesen elfelejtve érzelmileg van együtt Istennel. Itt jön az én gondolatom. Előzmény: a koszovói és az azt megelőző balkáni háború alatt sok megdöbbentő és félelmetes képet sugároztak a TV-csatornák. Éjszaka, felvillanó fények, síró gyerekek, menekülő tömegek, romok. Jó érzésű ember szíve elszorult ennyi nyomorúság láttán. És mit látok? Tüzszünet. Átmeneti nyugalom. Csend. Az emberek feljönnek a pincékből. A gyerekek, A GYEREKEK a tűzszünetben játék pisztolyokkal HÁBORÚSDIT JÁTSZANAK!!! Vége a világnak? NEM!!! A megoldás nagyon egyszerű. Mint ahogyan Schleiermacher érzelmi alapokra helyezte a vallást, a nevelést, a pedagógiát is ÉRZELMI ALAPOKRA kell helyezni. Érzelmi nevelést kell teremteni. Szép lassan, összehangolt munkával meg kell szervezni: a világ összes tanító és tanárképző intézetébe olyan gyermekszerető, finom lelkű embereket kell felvenni, akik szeretettel és nem „poroszos” fegyelmezéssel nevelnek. Igaz, ez nem megy máról holnapra, de a környezet hatása pozitív emberi magatartást fog eredményezni. Hadd írjam le: ILYEN EGYSZERŰ! Csete György - Dulánszky Jenő: Árpádházi Szent Erzsébet templom Halásztelek, 1976-81 (zászlók, miseruhák: Csete Ildikó Új Hevesi Napló 67
