Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Tudós nevelők
szervezetbe tömörítése. Ily módon a feudális állam megerősödését szolgálta, viszont ennek ellenére hordozott magában elkülönülési tendenciákat.2 A királyság és a hercegség viszonyát jól példázza a korona és a kard. Míg a királyság jelvénye a korona, addig a hercegségé a kard. A hatalommegosztás klasszikus példája történelmünkben a nevezetes 1059-es Várkonyi egyezség I. András és Béla közt. András választás elé akarta állítani Bélát, hogy a koronára tart-e igényt, vagy a karddal jelképezett hercegségre. Bélának azonban megsúgták hívei, hogy a halálfia, ha a korona után nyúl. A herceg a kardot választotta, s a krónikák szerint a testvérgyilkosságtól iszonyodó király hálából öccse lába elé borult. Röviddel azonban a végső döntést a fegyverekre bízták, s 1060-ban, a király Tisza-vidéki csatavesztését követően egy, a nyugati határ menti újabb csatában I. András oly súlyosan megsebesült, amikor a lováról leesett, hogy rövidesen meg is halt, s az általa alapított tihanyi monostorban temették el. Végső soron a dukátusi intézmény IX-X. századi hazai meglétének az emléke a népmesék fordulata, hogy a királyfinak adja az öreg uralkodó a fele királyságát. A mesesze- rű fogalmazás egyben a minden valószínűség szerint a magyar államszerveződés előtt már meglévő hatalommegosztás meglétének nem csupán emléke, hanem bizonyítéka annak is, hogy a dukátusi intézmény kétfajta eredete lehetséges a tudomány mai álláspontja szerint. E tekintetben figyelmen kívül hagyható, hogy egy kézikönyv úgy választja szét, hogy a második típust az ún. ifjabb királyság fogalma közé sorolja, s valójában az önálló területi autonómiák irányítását érti a fogalom alatt.3 Ki volt Tar Zerind? Ki lehetett az Árpádok ivadékaiból az első, aki a dukátusi címet birtokolta, A Magyar Krónika dukátusról először Koppány apjáról, Tar Zerindről szólván beszél, kinek a dukátusi székhelyét a Bihar megyei Zerind falunév máig fenntartotta.4 Koppány pedig fia volt Tar Zerindnek, aki Géza fejedelem életében a dukátus bírta. Miután Koppány életévei számát tekintve Géza és István közt helyezkedett el, így Tar Zerind Gézánál idősebb lehetett, és így valószinü, hogy még Taksony idejében birtokolta a Bihar-aldunai dukátust, akkor, amikor az ifjabb Géza a nyitrai országrészt tartotta ellenőrzése alatt.5 Délen hozzátartozott Krassó megye, amely nemcsak a XI. század végén vált hercegi uralom alatt, hanem Györffy György szerint 955 után Zerind és Géza is szállással rendelkezett benne. [GYÖRFFY György: István király és müve. Bp. 1983. 163.] Azt tudjuk, hogy Tar Zerindnek (nevezik Tar Szöréndnek is) volt egy fia, Koppány, aki a nomád hagyomány alapján, vagyis a levirátus és a seniorátus öröklési utódlási elvei alapján magának követeli 997-ben Géza fejedelem özvegyét, Saroltát, valamint a fejedelmi hatalmat. A források tanúsága szerint Tar Zerindnek volt még egy leánya is. Ismert tény, hogy a Piaszt-házbeli I. Meskó a poljánok (lengyelek) fejedelme dinasztikus házasságot kötött az Árpádokkal. Elterjedt nézet szerint Géza leánya ment nőül Meskó fiához, Bátor Boleszló lengyel trónörököshöz. A házasság 985-ben volt, amikor Boleszló nőül vette egy magyar dux leányát. E házasságról Theitmar krónikája tudósít, aki szerint Boleszló magyar- országi leányt vet feleségül. Egy olyan Árpád-fi leányáról van szó, akinek a nevét Theitmar nem ismerte, viszont korát tekintve Taksony, Tormás vagy Zerind leánya is lehetett. A mai tudományos álláspont szerint a kérdés egyértelműen nem eldönthető.6 Az előzőekből leszűrhető, hogy Tar Zerind és fia, Koppány, Árpád-házi eredetű, s az utóbbi e származás jogán támaszthatott igényt a levirátus és seniorátus elve alapján a Új Hevesi Napló 51
