Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vallomás Rákócziról
lett volna arra, hogy kedvezőbb történelmi körülményben ezt nálunk is meghonosítsa. Lényegében folvilágosult teljes ember volt, gyűjtő-alkotó intellektus a felvilágosodás előtt. Járt Velencében, Ferrarában, Firenzében, Rómában a templomokat látogatta, fölkeltette érdeklődését az antikvitás, s közben atlétikus férfi lett - lovagolt, testét, szellemét pallérozta. Vitruvius könyvét is tanulmányozta, Prágában és Itáliában is foglalkozott építészettel. Illúzió, mégis megemlítem, ha ő gyakorló magyar fejedelemmé válhatott volna, mennyi új építmény emelkedett volna a Tisza, Duna, Maros, Dráva mentén, melyek immár az architektúra meg nem született „pokol tornácán” dermednek. Spanyol, olasz, római-latin szerzőket olvas, Villars 1701. április 23-án írja, hogy „ami Ragotskj herceget illeti, nagyon jól ismerem, jóvágású fiatalember, több nyelven beszél”. Testében, lelkében hiánytalan, nagy föladatok megvalósítására jogosult, vesztette puhányságát, melyet a négyéves korában festett, osztrák főnemesi öltözékben díszelgő arcmása jelöl a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi arcképcsarnokának tanúsága szerint. A piaristák könyvtárában Budapesten őrzik Rákóczi ábécéskönyvét rajzos irka-firkáival. Nyolcéves korában is portré készült róla, szintén a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokában látható, mely már több délcegséget tükröz, még mindig némi Habsburg indítékú puhánysággal, melyet hamarosan végleg elveszt. Családja 1694. szeptember 25-én vette feleségül II. Rákóczi Ferenc Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amáliát, a kölni dómban eskette meg őket az érsek. Viszonylag későn született két fiuk - József 1700. augusztus 17-én, és kisvártatva utána 1701. augusztus 18-án György. II. Rákóczi Ferencről házassága időpontjában is festmény készült, már bajusz díszíti arcát, könyv van a kezében, kard az oldalán, tollas kalap a fején, e méltóságteljes hetykeséget, önbizalmat és vidámságot ábrázol a mű, mely szintén a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokában látható. Ugyanitt szemlélhetjük D. Richter képét a fejedelem feleségéről, aki nagy darab, szép, szőke, német nő, méretének nagysága nem sérti ápoltsá- gát, hiszen karakterének ez a lényege. Az ő nagy tette, hogy 1701. november 8-án Lehmann százados segítségével megszökteti férjét osztrák fogságából, mely végzetes lehetett volna a felségsértés vádja következményeként II. Rákóczi Ferenc számára. A szökés sikerült. A fejedelemasszonyt a Portacoeli kolostorba zárták, Lehmann kapitányt kivégzik. Sehol nincs nyom arra vonatkozóan, hogy Rákóczi e tény miatt lelkiismeretfurdalást érzett volna, talán azért, mert Sarolta Amália vonzalmat érezhetett Lehmann kapitány iránt? Erre sincs adat. Mindazonáltal titok, hogy a Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amália, aki hitveshez méltóan mentette meg Rákóczit, aki fiúkkal ajándékozta meg, a szabadságharc idején távol marad, nem követi férjét a táborokba, száműzetése idején is Bécsben, Franciaországban él. A hűség hogyan vált közönnyé? Kérdés, megfejthetetlen. Az is, hogy Rákóczi nem érzett bűntudatot Lehmann kapitány kivégzése miatt, melynek bűntelenül és akaratlanul, de mégiscsak oka volt. E csönd ismétlődik az ónodi országgyűlésen, ahol veszni hagyta az ugocsai követeket, bár ahogyan vallomásaiban írja: „nem gondoltam egyébre, csakhogy megakadályozzam ezt a rendetlenséget”. Rendetlenség? Gyilkosság! Csakhogy ilyen, nemzetre sorsdöntő pillanatban lehet a szétszórtságot okozó cselekedetre kegyelmet gyakorolni? Valószínű, hogy nem, de hogy lelkiismeretfurdalása se legyen ilyen emelkedett „felső-lélek”-nek, amilyen II. Rákóczi Ferenc volt?! Csak azzal magyarázható, hogy bár nem volt a hinduizmus híve, 40 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
