Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Testületi béketanya
^Kiss József Tettidetí CéketAnyA Bágyadt és egykedvű derengéssel indult a reggel, amikor Bencédit egy nyomasztó éjszaka álom-hullámai az ébrenlét ugyancsak egyenetlen partjára vetették. Ha most egy csöndes hang gyengéden érdeklődött volna alvásának minősége felől, tüstént rávágta volna élesen - az ellentétes pólust is előhívó bosszús hang megpendítése okán, mely ellentétpár számára a teljes egészet, tehát a rendben lévőt jelentette hogy rém pocsékul aludt, csontjait kínnal próbálja összeszedni a kopott epeda elfuserált gödreiből, és fáradtabb, mint tegnap este volt. Gyengéden érdeklődő csöndes hang azonban nem akadt, ugyan honnan is termett volna elő; helyette két üdülőtársának feleselő szólamait, azaz tompa horkolását hallotta. Mikor bal kezével karórája felé nyúlt, hogy kedvetlen ébredését idő-adatokkal dúsítsa, oldalra billent és majdnem kiesett az ágyból, minthogy az erősen lejtett és ferde is volt. Amint biztos támasztópontokat lelt és szilárd helyzetbe hozta magát, zajtalanul maga alá húzta az aranyozott számozású óralapot. Fél ötöt mutatott a Pobjeda. Kint már jócskán világos lehetett, noha az összehúzott függönyök még biztosították a szoba félhomályát. Bencédi visszaigazította súlyosabb testrészét a legelfogadhatóbb ágymélyedésbe és a szemközti falat nézegette, miután végleg kiszökött fejéből az álmosság. És sajnos helyébe mindjárt valami bizonytalanság költözött, vagy pontosabban inkább újjáéledt ez a napok óta tartó érzése, mely aztán egészen könnyen bágyadtságba és egykedvűségbe ment át elméjében. Az otthoniakra gondolt, a közelmúlt keserű tapasztalataira, miközben az ezüstös mintázatú falat nézte a félhomályban, s egy idő után a falminta csillagai, vonalkái, görbületei mintha megelevenedtek volna, a csillagok pókokként másztak felfelé hosszú csápjaikkal a vibráló Tejúton és oldalt dárdát markolászó elnyúlt gnómok hasaltak.- Az ördögbe! Hát nem tudok erőt venni magamon? - gondolta és a párnára könyökölve az önmagára utaltság elszántságával latolgatni kezdte, mihez is kéne fognia, hogy heveny rosszérzését elhessegesse. Az erkélyajtó felé fordult s már eldöntötte, hogy a kívül tobzódó napfény lesz a legalkalmasabb terep az idegek masszírozásához. Félcipőjébe bújt, majd óvatos lábemelgetéssel kiballagott az erkélyre. A friss levegő és a tiszta hegyvidéki fényár tüstént hatni kezdett. Éledező érdeklődése újra visszaszállingózott, tekintete pedig vizsgálgatva tapadt az előtte elterülő hatalmas erdős völgyre. Itt-ott apró falvakat vett észre, a messzeségben jobbról-balról csöndes kék hegyek tespedtek titáni foglalatukban, míg az épület szomszédos erkélyeinek fémkorlátait aranysujtásos fénygirlandok lepték be a rájuk vetődő napsugártól. A nagy természeti mozdulatlanságot két macska szökellő mutatványa bontotta meg. (Bencédi teljességképe ismét rendben találtatott, minthogy az egymást kiegészítő ellentétek hiánytalanul együtt voltak, s amely nélkül valamilyen gyermekkorban szerzett komplexus miatt harmóniátlannak tetszett számára a világ.) Egy tarka és egy fekete macska próbálgatta ügyességét - a ragadozó ösztön fajukra szabott csökevényes dinamizmusával, vagy talán inkább a számukra elegendő kifinomultsággal - egy kihajított ételdarabon. A tarkának az ugrása vált kiszámítottabbá, övé lett a konc, de a fekete kedveskedőleg dorombolva hozzádörgölődzött, hogy a tarka, miközben az evéssel bíbelődik, ne vetélytársat lásson a feketében, hanem jóbarátot, mindazáltal a simulékony megtévesztő magatartás miatt Új Hevesi Napló 23
