Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Reggeli jambusok, Őszi búcsú
lííumwski ITbgdolm Reggeli jambus ok Az álom egyre még szememre szállva szendereg és alszik benn a lény: megfáradt csend honol. Fejem körül egy furcsa fény mint álomkép lebeg. A lélek álmodik. Ki tudja, merre kóborol. A rezgések csodája mégis éberen ragyog. Születnek rímek, versek, furcsa-szép impressziók. E csend-szülöttek anyja, boldog költő én vagyok. Történetünk valós, mégis vagyunk illúziók. Lebegve ébredünk, majd visszahullunk álmosan. Alom- s valóságnak határán élhetünk csupán. Ha emberek közé megyünk, úgy néznek ránk sokan, mint furcsa földi lényre, s néznek tűnt alak után. A reggel fénye mindig így köszönt. Ébredni kell. Pár lenge rím porló anyagba életet lehel. Őszi búcsú Aranysugár csorog s a fákról csendesen arany levél pereg. Az elmúlás üzen. Pirosló díszben áll odébb egy szép bokor. A szél zizegted. Hullott csodát sodor. A fii még tiszta zöld. Hátán bámult levél terhét viszi. A lét s nemlét, ím, összeér. A szél borzolja most. Borzong a fii, remeg. Hátán arany a fény, de árnyak intenek. A barna s szürke már ma is ijesztgeti, bár tiszta fény puhán aranyban fürdeti. Pár csillogó levél közé csendben lehull. Bágyadt sugár törik. Már gyorsan alkonyul. Pompázó, kék az ég: királyi, szép, remek. A napsugár s a föld egymásnak intenek. 6 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
