Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉPÍTÉSZET - Losonci Miklós: Magyar építészet V.
Kísért a lakótelep betegség. Mindenütt. Nemcsak a hazában, a nagyvilágban is. Nem sikerült ebben a kategóriában megteremteni, megmenteni a szépséget, A hasznosságot részben igen. Miért részben? Az összkomfort millióknak ad kulturáltabb életlehetőséget a környezeti ártalmak, a falanszter-jelleg ellenére is. Pakson azzal próbálkoztak, hogy a tűzfalakat alap-látvánnyal festették tele, a szín csökkentette a zilált összbenyomást. Az építészeti sematizmusban üdítő, ahogy Diósgyőrt és Miskolcot egy lakótelep-sáv köti össze, miközben az avasi templom és a diósgyőri vár a Bükk lábánál olyan fölemelő építészeti egység, mely fölsőfokra érkezik a természet szövetségével. Az is szerencsés megoldást jelentett, ahol a gótikus-barokk belvárost érintetlenül hagyták, s az új egyenruhás házakat a város szélére kormányozták, ahogy ez Szombathelyen és Szentendrén történt. Salgótarján oldal-ékszere a Karancs. Szabó István emlékműve volt a pont az i-n, ahogy Musset írta egyik versében; ő a Holdat nevezte meg írásjelnek. Lebontották Salgótarján ékszer-szobrát. Hiányzik. Nem az eszme, melyet jelölt, hanem a látvány. Különösen azért hiányzik, mert az egykori városközponthalmaz helyén Jánossy György, Szrogh György, Vass Antal és Finta József alkotó lendületével valami vonzó újdonság egységgé boldogító változatokkal. Ilyen szellemi mozdítás, módosítás, ellenőrzött frissítés, jel-fokozás érződik Esztergom, Nagyatád, Dombóvár, Veszprém, Szolnok, Gyöngyös, Eger, Ózd és sok más magyar város, település esetében. Nemcsics Antal és köre azon fáradozik sikerrel, hogy utcasorok színdinamikáját szerkeszti meg helyes és egyéni tónusarányokkal. Mindez könnyedséget, légiességet biztosít fontos ellenpontként a súlyos tömböknek, hableheletet a szilárdságnak. Hincz Gyula hajdani terve testesülése is időszerű lehetne a közeljövőben - a hídházforma, az a lehetőség, hogy a folyó felett ívelő műszaki létesítmény váljon egyben új utcasorrá. Építészete révén Sopron összefüggő középkor, Kőszeg ékszerdoboz, Szombathelyen évezredek nyomait fedezhetjük fel, Szentendrén öt városmagra bukkanunk, Pécsnek oly felemelő a ringása, Debrecennek az elterülő alföldi tágassága. Szinte minden magyar város, egy ki nem mondott, de tényleges erőfeszítés alapján verseng egymással a szépség távlatainak kutatásában. Nagykanizsa Erdélyi Zoltán pompás Művelődési központjával, Pécs azzal, hogy Lantos Ferenc és csoportja révén színes formákkal borítja be a házak falait, itt és Bonyhádon is, Szekszárd, Eger azzal, hogy az építészet tere szobrokkal népesül be, fokozva a hely gondolatiságát. Mindez azért valósulhat meg, mert századunk magyar építésztársadalma a szellemi bőség, jegyében sokféle eszmének, eltérő formának nyújt kibontakozást. Üdítő, hogy Budapesten és Zebegényben Kós Károly Erdély szellemiségét is átplántálja - szellemi hidat épít a fővárosi Allatkert és a Sztánai Varjúvár között. Hajós Alfréd margitszigeti sportuszodája arról vall, hogy az újkori olimpia első magyar győztese nemcsak kiváló úszó, hanem 70 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
