Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉPÍTÉSZET - Szecskó Károly: Ki volt az egri líceum tényleges tervezője?
ben a tanítást a jogi karon be kellet szüntetni, amely a magyar nemesség országos tiltakozását váltotta ki. Ezt követően a püspök kikérte az építész szakvéleményét a Foglár-épület tartóssága felől. Gerl azt állapította meg, hogy az említett épület bármely pillanatban összedőlhet, tehát oktatásra nem alkalmas. Ennek tudatában a káptalani konzisztórium 1762. október 13- án újból összeült és Gerl tervvázlatának módosításáról döntött. Ez azt jelentette, hogy az új elképzelés szerint a jogi iskolát is az építendő egyetemi épületben kellett elhelyezni. A döntés után Gerl október 13-án azt az utasitást kapta a püspöktől, hogy a változatlanul meghagyott földszint és az első emelet fölé egy második emeletet tervezzen. Az építész az emelendő kétemeletes épületről készített rajzait 1763. március havának közepén mutatta be a főpapnak, illetve a káptalannak. A káptalani konzisztórium 1763. március 14-i ülésén átvizsgálta a tervet, némi módosítást javasolva. Az ülésen Gerl Józsefet bízták meg a kivitelezéssel. Ennek érdekében hamarosan megérkezett Bécsből Gerl pallérja, Francz József és 1763 március közepén megkezdte az épület alapozását. Ezt a tényt annál inkább kell hangsúlyoznunk, mivel Szmrecsányi Miklós adatai alapján mindmáig az van a köztudatban, hogy a líceum építése 1765-ben kezdődött el. Gerl a konzisztórium ülése után rövidesen megkapta a megbízatást arra, hogy a helyi kőfaragóknak adja ki az egész épület kőfaragó munkáit. Az építész ezt követően kidolgozta a kiviteli rajzokat és a méretadatokat is tartalmazó szöveges leírásokat, majd megindult 1763 nyarán Gerl méretei alapján az épület lábazatköveinek, övpárkány fedőlapjainak elkészítése. Miközben 1763 tavaszától az év végéig Francz József pallér irányítása alatt állandóan 30 kőműves és 80 napszámos foglalkozott az egyetemi épület alapozásával, közben a püspök tatai építésze, Fellner Jakab is kapott megbízatásokat különféle egri egyházmegyei épületek megtervezésére, illetve kivitelezésére. Azonban az egyetemi épület létrehozásában az induláskor még nem kapott szerepet. Nem véletlen, hogy nagy támogatója, Balogh Ferenc tatai jószágkormányzó erősen ütötte a vasat Fellnernek, az egri püspöki uradalomban való meggyökereztetése érdekében. Protektorkodása kapcsán azt sem titkolta, hogy szándékát Gerl József kibuktatásával szeretné elérni. Bár a püspök, Balogh Ferenc rábeszéléstől függetlenül is nagyra értékelte Fellner Jakab munkásságát, mégis elképzelései az 1763. év végéig nem valósulhattak meg, mivel a püspöknek nem volt joga a káptalannal kötött kivitelezési szerződést legalább az első év letelte előtt önkényesen és egyoldalúan felbontani. A püspök 1736. október 1-től 16-ig Bécsben tartózkodott. Ennek során Gerl Jó- zsef-féle líceumterveket bemutatta Mária Terézia uralkodónőnek, s ennek kapcsán az egyetemi rang állami elismerését kérte, s kijelentette az uralkodó előtt, hogy szándékában áll a már meglévő teológiai, bölcseleti és jogi kar mellé a negyedik fakultást, az orvosit is megszervezni. A püspök bécsi tartózkodása során tárgyalt Gerl Józseffel is. Ezúttal arra adott neki utasítást, hogy emelje magasabbra a második emeletet, s erről készítsen új rajzokat és tetőmodellt. A püspök újabb utasítását Gerl József ingerülten fogadta, s a püspök újabb döntését meggondolatlannak tartotta. Ezt követően a főpap megneheztelt építészére és Gerl „ejtését”, elbocsátását határozta el, majd a Gerl-féle terveket rövidesen átadta az építész utódjának, Fellner Jakabnak további felhasználásra. Fellner 1763 októberének végén kapott elsőízben parancsot a tervezői munkára. Elképzeléseit 1764 márciusának első napjaiban mutatta be a püspöknek. Miután az épület nyugati felerészén az alapokat Gerl József már a talajszint magasságáig felépítette, Fellner az alaprajzon nem változtatott, csupán három nagy terem boltozatát tette meredekebbé, külsőleg is kiugróan magasra emelvén a három középrizalit legfelső szintjét, ezen felül magasságában is, szélességében is bővítette vala66 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
