Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Urbin Ágnes: A népi Mária-énekek metaforái

Kit áldásul nyert a világ...” A tavasz hónapjai - Óh, márciusi virág, szagos ibolya...; Mária, Mária / májusi szép virág... - a jelenések időpontjaival függnek össze. A Mária erényeit dicsérő „májusi” litániák ma is élnek (az egyháznak ez az ájtatossága az egész hónapot neki ajánlja engesztelésül a b írno­kért és megerősítésül a Sátánnal szemben. Az élet, az üdvösség kezdetét is jelentik, mert Mária segitségével teljesedett be ez az első bűnbeesés után tett isteni ígéret: a Teremtő szabadítóként (a bűn és halál torkából) egy asszony által küldi a Megváltót. „Zöldelő szép virágszál te vagy, óh Mária” A zöld az éden, az öröklét színe, s a reményé, amely - ebben az értelmezésben - Máriához vezet a paradicsomba. Az egyetlen fiát elveszített istenanya fájdalmait jelképezi a szomorú gyászvirág­szállal azonosított Mária: „Jaj de árván maradtál, Szomorú gyászvirágszál, Meg vagy fosztva kincseidtől, Egyetlen gyermekedtől.” „TE VAGY AZ OLTOVÁNYI KINYÍLOTT PIROS RÓZSA...” A magyarság legkedveltebb virága a rózsa és a liliom. „Ez a két virágnév uralko­dik a magyarság virágkultuszában az ezeréves magyar történelem folyamán.” A Capitulare középkori kódexünkben kerti növényeink élén olvashatjuk őket. A rózsának antik vonatkozásait is ismerjük. Az ókori Rómában a rózsa a tavasz, a nyár, a fiatalság szimbóluma volt, az Elysiumi mezők virága. Tavasszal a rózsának külön ünnepe volt. A szépség istennőjének Aphroditénak attribútumaként tisztelték. A rózsát az antik világ gyógyereje miatt is számon tartotta: gyökere és szirma görcsoldó hatású. A keresztény kultúra ezekből az elemekből is táplálkozik. Az Elysiumi mezők rózsája a Paradicsom, az Éden növénye lett, tehát a rózsa földöntúli jellegét vették át. A középkori misztika a rózsát, a virágok királynőjét a mennyország királynőjére vonatkoztat­ta. Például Dante egy fehér rózsa közepén látta meg a mennyországot (Par XXI. 1(2.) Mária a „tövis nélküli rózsa”. A legenda szerint a Paradicsomban a rózsának még nem volt tüské­je, csak Ádám és Éva bűnbeesése után került rá. Mária azonban kezdettől fogva mentes volt mindenféle bűntől. A tövis nélküli pünkösdi rózsa ezért Mária kedvelt attribútuma. A középkori kolostorokba a rózsa gyógynövényként kerül, erről a fennmaradt rózsareceptek tanúskodnak. Többnyire a szülést megkönnyebbít ő hatása miatt részesítették előnyben a nők a rózsát, és így került kapcsolatba az Istenanyával, aki a legenda szerint fájdalom nélkül hozta világra Jézust. A lovagkorban világias jelentést kap a rózsa: a szerelem jelképe lesz. A rózsaszimbolikát követi a rózsafüzér is, más néven a szentolvasó imádsága. Ebben ötvenhárom Üdvözlégyből és hat Miatyánkból összeállított imacsokrot nyújtanak át jelképesen Máriának. Az üdvözlégyekhez Jézus és Mária életének egy-egy jelent ősebb elmélkedésre szánt mozzanata járul. Üdvözlégy Mária, gyenge rózsaszál, Új Hevesi Napló 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom