Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Tűzőrség
- Hohó, ez rá akar szedni engem!... - gondoltam. - Pont akkor várja azt a gyereket, amikor itt kellene lennie? Különben is, nem mindegy, hol vár, ha már egyszer várnia kell? Mintha az ura nem szólhatna föl, ha megérkezik... Nem tetszik nekem ez a dolog... Megmondta a parancsnok, hogy nagyon vigyázni kell velük, mert mind sumákok Még arra is képesek, hogy felváltva leszökjenek a toronyból és megfőzzék otthon az ebédet. Hangosan azonban csak ennyit mondtam:- Szóval belebetegedett a várásba? No jó, majd utánanézünk... - Végtére is én voltam a parancsnok segédtisztje... Jelentettem a történteket a parancsnoknak. Cifrán elkáromkodta magát, aztán ki- üvöltött a hivatalsegédnek.- Andris bácsi! A szentségit, jöjjön be azonnal! Az apró termetű kisbíró úgy pislogott, mint a rimóci nyúl.- Tessen parancsolni!- Kivitte az idézést Bognárnénak?- Ki én, ahogy meg tetszett parancsolni. Itt a tértivevény, alá is írták - kotorászta elő a zsebéből a papírlapot. - Csak az elnök úr elküldött a boltba, azért nem volt még érkezésem átadni.- És mit mondtak?- Hát azt, amit a múltkor. Állapotos. Az Isten két szemiért föl nem megy a toronyba, merthogy félti a gyerekit. Már megbocsásson, de én se engedném így föl az asszonyt...- Sok a szöveg, öreg! Biztos, hogy állapotos az a nő? Látta?- Én nem láttam, csak az urával beszéltem, de hát miért hazudna?- Miért, miért? Hát az adót miért nem akarják befizetni? Meg a beszolgáltatás elől miért dugják el a gabonát? Nagyon egy húron pendül velük, öreg! Baja lehet még ebből...- Dejszen én csak azt mondom, amit ők mondtak...- No, jól van, elmehet, öreg, de jó, ha tudja, hogy figyelem magát. A múltkor is nagyon gyorsan híre ment a faluban, hogy jönnek rekvirálni a járásiak... Az öreg nagy bólogatva kihátrált az irodából, az én parancsnokom meg a vállamra tette a kezét és így szólt hozzám:- Te leszel az utódom, ha megvénülök. Derék gyerek vagy, fiam. Most viszont egy bizalmas, politikai feladatot bízok rád. Megmutathatod, milyen tűzoltó vagy. Elvállalod?- Hát... - hebegtem, s egyre azon törtem a fejemet, mit is jelenthet az, hogy bizalmas, meg politikai feladat. Meg az se hagyott nyugodni, miért kell otthon várnia Piroska néninek azt a gyereket, és miért nem tetszik ez az én parancsnokomnak? Hiába, no, bonyolult a felnőttek világa... De nem mertem megkérdezni, mert még képes visszavonni a tüzőr- ségből.- Hát persze, hogy elvállalod, ha én mondom - biztatott. - Szóval elmész Bognárékhoz és megtudod, valóban állapotos-e az asszony. Ha nem, úgy megbüntetjük, hogy belefeketedik. Érted? Szedd a lábad! Az egyik itt, a másik ott! Mit tehettem volna, bekopogtam Bognárék ajtaján. Piroska néni éppen söprögetett a konyhában. Illedelmesen köszöntem, ahogy illik, aztán csak álltam, mint szamár a hegyen. Fogalmam se volt, hogyan kezdjek hozzá.- Mondjad, mi szél hozott? - kérdezte.- Bizalmas, politikai feladat - mondtam fontoskodva.- Nofene! - csapta össze a kezét. - Csak nem rekvirálni jöttél?- Azt azért nem, de ez még annál is fontosabb meg politikaibb.- Mondd már, kisszomszéd, mert kifúrja a kíváncsiság az oldalamat! 12 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július
